Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' A talajvíz e területeken a hordalékban és a feltöltésben mozog, a budai márga felett. Összetétele műszaki szempontból nem aggályos. A Döbrentei-tér környékén történt csőrepedéseket sem a víz agresszivitására vezetem vissza. Ezek magyarázatát műszaki okokban kell keresnünk. A szulfáttartalom (S0

3) a mellékelt kimutatás szerint 54—443 mgr/kg között mozog, eredetét a felső szennyezett talajrétegekből kell származtatni. A Várhegy nyugati oldalán terül el a Vérmező hosszan elnyúló térsége, mely nevét Martinovics és társainak itt történt kivégzéséről nyerte. A Vérmező a természetes hordalékkal feltöltött ördögárok-völgy kiszélesedett része, részint egykori állítólagos halastó, melyet megduzzasztott vizéből leülepedett üledék tölt ki. Ezt igazolja a 102. sz. fúrás szelvénye. E kutató fúrás a Vérmező déli sarkában mélyeszteti, 13.0 méter mélységig kevert anyagot, holocén vízicsigákat tartalmazó humuszos rétegeket harántolt. 13.2 méterben már a budai márga felszíne érhető el. A talajvíz is e határon halmozódik fel. A talajvízszintet a felszíntől 12.92 m mélységben érték el, hőfoka 11.8 C° volt. E ponttól északkeletre, a Mikó- és Logodi-utca sarkán (101. sz. fúrás), mélyesztett fúrásban 4.37 méter vastag lösz alatt fekszik a budai márga. Itt a budai márgában rétegvizet tárt fel a fúró, melynek szintjét 6.25 m mélységben érték el, de másnap a felszíntől 4.88 m mélységig emelkedett. Hőmérséklete 13.8 C° volt. Az itteni környéken, az Attila-utca 77. sz. ház és az Attila-utca 43. sz. ház előtt, továbbá a Tárnok-utca 6. sz. ház előtt történt csőrepedések sem írhatók a víz agresszivitásának rovására, amint ez a talaj- és a vízelemzésekből kiderült. A víznek inkább keménysége és hőfoka mutat a márga felett halmozódó normális talajvíztől eltérést, ami azonban, tekintettel arra, hogy itt a márga rétegvizéről van szó, könnyen érthető. A 103. számú fúrást a déli vaspálya területére irányítottam, már csak azért is, mert Szabó József (52) e területen langyosvízű kutat említ, mely ma már be van temetve. Vékony köves feltöltés alatt itt már 0.60 m mélységben budai márgára hatolt a fúró. A márga azonban oly kemény padokkal váltakozott, hogy többszöri fúrótörés után 22.60 m mélységben be kellett a fúrást szüntetni. A rétegvíz 21.00 m-nél jelentkezett, mely a következő nap a felszíntől számítva 20.42 m-ig emelkedett. A víz hőmérséklete e mélységben 13.0 C° volt, CaO mennyisége 330.4 mgr/kg, tehát ez is a meszes rétegvizek keménységének felel meg. A Koronaőr- és Karácsonyi-utca sarkán a fúrás (104. sz. fúrás) 15.00 m-ig hatolt le. 12 méter mélységből gipsz kristályokat hozott fel. A fúrás itt is kemény, meszes rétegvizet tárt fel, melynek hőmérséklete 12.0 C° volt. A Krisztina-téri templom mellett (105. sz. fúrás) 6.09 méter