Hidrológiai Közlöny 1937 (17. évfolyam)

Vitális Sándor dr.: Budapest székesfőváros vízellátásának problémái

52 Vitális Sándor dr. Az esztergomi szénmedence karsztvíz kérdésével főleg Tsclwbuli (3), Pauer (4), Stegl (5), Jex (6), Schréter (7), Rozlozsnik— Schröter—Telegdi Róth Károly (8) és Schmidt Sándor (9, 10) foglalkoztak. Az esztergomi szénmedence bányászata, amikor a karsztvízszint (víztükör, víznívó) alá került, a vízbetörések révén megismerkedett a földalatti geológiai őskarszt vizének nagy tömegével és hidrológiai viszonyaival. így jöttek rá arra, hogy a nagy, több száz méter mélységbe lesüllyedt triaszkorü dolomit és mészkövek a mélységben is karsztosodva vannak és nagy tömegű karsztvizet tárolnak. Megfigyelték, hogy a vetőt, repedést, hasadékot megütő bányaművelés ezek mentén ismételten nagymennyiségű karsztvízbetörést okozott s a betörő karsztvíz elöntve a bánya üregeit, csak egy bizonyos magasságig a karsztvízszint (víztükör, veszélyes viznivó) magasságáig emelkedett. Ez a karsztvizszint-magasság az esztergomi szénmedencében a tengerszint felett 131 m. (Középhegységünkben a karsztvízszint magassága más és más így pl.: a Bakonyban 146, Vértesben 155, Tatabányán 139.5, Pilisvörösváron 132, Kósdon 119, Tapolcán 248, Rudabányán 249.5 m a tengerszint felett, vagyis a Duna felé esést mutat.) Az esztergomi szénmedence bányászata a vízbetörések révén az „őskarszt" vízmennyiségére is gyakorlati, tapasztalati adatokat szolgáltatott. Az „őskarszt" vízmennyiségére szolgáljon az alább felsorolt pár adat: A tokodi altárón, mely a veszélyes karsztvízszint alatt fekszik, hosszú éveken át állandóan percenként 5—7 m

3 viz folyik ki. Csolnokon a Reimann-aknában 1932-ben (10. p. 208.) egy vízbetörés percenként minimum 66 m

3 és maximum 170 m

3 vizet szolgáltatott. (Már itt megjegyzem, hogy egy ilyen mesterséges fúrás, akna, stb. által fakasztott vízbetörés a budai hegyekben fővárosunk mai egész vízszükségletét elláthatná.) A Reimann- és Auguszta-akna 30 megfigyelt vízbetörése (10. p. 166—167.) 1909—1931. évek közt egyenként percenként 0.4—43.5 m

3 vízmennyiséget szolgáltatott. 1898ban a tokodi körakna leérve a triaszmészkő közelébe, vízbetörést kapott és kifulladt s az akkori becslés szerint a betört víz mennyisége percenkint 30 m

s volt. (4. p. 29.) Az esztergomi szénmedence bányászata által megütött karsztvíz és a természetes karsztvíz-kifolyások (források) vízmennyisége ma is körülbelül percenként 20—30 m

3 vizet szolgáltat állandóan.