Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Jaskó Sándor: A Pápai-Bakony hidrológiája

A Pápa-Bakony hidrológiája 207' szintig. Ez a nívó azóta is teljesen állandó, ingadozást nem mutat,, a kutat kimerni nem lehet. Tapolcafőn a falu déli, magasabban fekvő részén, az evangélikus tanító udvarában, észleltek a pannon átfúrása után hasonló jelenséget. A kútban a víz szintje 18 méterre van a felszíntől, vagyis a közelben fakadó Tapolca-források szintjénél legfeljebb 1—2 méterrel magasabban. A Tapolcafői és Attyai óriásforrásokat, legalább is részben, szintén a karsztvíz kibukkanásának kell tartanunk, a mészkő legmélyebb ponton való kibúvásánál. 2. ábra. Vízalatti forrás az Attyai-tó fenekén. Figur 2. Quelle ani Grund des Attyaer Teiches. 3. ábra. Részlet a 23. sz. forrásról; a víz a sziklafal kerek nyílásán sugárbanömlik ki. Figur 3. Quelle No. 23; das Wasser fliesst im Strahl aus dem Felsen heraus. Tapolcafő ÉNy-i részén, a község házai közt számos forrás fakad, vizük három tóba ömlik, majd a Tapolca patakot alkotja. A legdélibb egy magas kőfallal körülvett udvarban Pápa város vízmüvének foglalt forrása. A vizet földalatti csöveken vezetik be a hét kilométerre levő városba. Egy másik forrás egy kertben, bokrok közt tör elő a földből. A vízvezetéki foglalt források fölös túlfolyása, valamint ez a kertbeli forrás a Déli-forrástóba öntik a vizüket, legfelső eredetét adva a Tapolcának. A Déli-forrástó középen könyökszerűen megtört hosszas alakot mutat; nyugati oldalát kőfal, illetve kerítés szegélyezi, míg fenekét és szegélyét kréta