Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Jaskó Sándor: A Pápai-Bakony hidrológiája

208 Dr. Jaskó Sándor mészkősziklák alkotják. Erről az oldalról 23 forrás önti a vizét bele. A források mind a víz színe fölött, a szikla üregeiből törnek elő. Körülbelül negyven méter széles beépítetlen sziklás terület szegélyezi itt a tavat. A lejtős térszint szálban álló sík rétegfelületek képezik; a rétegfejek szögletes letörései ellentétet mutatnak a forrásüregek legömbölyödött falaival. A víz a szálsziklából tör elő. Leggyakoribb típus, hogy a kőben egy félméteres átmérőjű üstszerű mélyedés keletkezik, melyet a víz teljesen kitölt, s az üst felül szűkülő nyílásán, lekoptatott vályúban sebesen kiömlik. A magasabb térszínű források gyérebbek, némelyik csak szivárog. Itt-ott elhagyott forrásüregeket is látunk a sziklák magasabb részein. Igen érdekes a 23. sz. forrás egyik része, ahol a víz a függőleges sziklafal kerek nyílásán, mint egy csőből, sugárban folyik ki. Az összegyűlt víz a malom hídja alatt a templom melletti tóba folyik. A tó cement és kőfallal van körülvéve, fenekét inoceramus mészkőtörmelék képezi, mely déli oldalát kivéve, már sehol sem látható szálban a felszínen. Egy forrás a közbirtokossági kovácskertben, másik kettő mellette, közterületen tör elő foglalva. A többi forrás a tó fenekén a mészkőtörmelékből tör elő széntörmelékes homokot és gyöngyöző levegőbuborékokat hozva föl. A tónak két lefolyása van: az egyik a malom zsilipjén át a Tapolca-patakot képezi; a másik, szintén zsilippel, a házak és utca szennyvizét levezető csatorna felé vezet. Ez a csatorna, hogy vize ne keveredjék a forrásokéval, (mélyebb nívóban, kibetonozva), megkerüli a forrástavat, s párhuzamosan haladva a Tapolcával, csak a falu végén ömlik bele. A Tapolca balpartjáról három forrás ered: egyik egy házfal tövében egy kertben, másik a meredek lejtő árokszerű bevágódásából, a harmadik egy újonnan ásott kis agyaggödörből szivárog elő. Tovább haladva a legészakibb forráscsoportot a jobbparton találjuk az „Örvény-tóban" feltörni. A tavat agyaggát választja el a malmok által felduzzasztott pataktól s lefolyása szabadon, zsilip nélkül a mélyebben folyó csatornába ömlik. A tó partjait alluvium, fenekét kemény pannon agyag képezi. A források előtörésének helyén sötétebb iszapos, lehullott lombbal, törmelékkel körülvett fehér 2—3 méter átmérőjű homokfoltok vannak. Mikor a feláramló víz időnként egy-egy nagy levegőbuborékot hoz fel, a homok és a víz felszíne hullámgyűrűket vet. A homok fínomszemű, az emberi test súlyát nem bírja ki, innen származik az „Örvény-tó" név.