Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)
Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata
Budapest talajvize és geológiai vázlata 139 2., 6., 8., 15. és 16. számú helyeken a talajvíz + 1.70 — + 2.46 m, átlagban + 1.93 tri magasságban mozgott, amikor a Duna vízállása + 1.33—+ 2.07 m, átlagban + 1.71 m volt. A többi a Dunához közeleső részeken, a VI. és VII. kerületekben, a 10. és 11., azután a 27. és a VIII. kerületben, a 10., 11. és 14. számú helyeken a talajvizet + 1.65 — + 2.79 m, átlagban + 2.00 m-nél állapították meg, ugyanakkor a Duna-víz + 0.90 — + 2.80 m, átlagban + 1.37 m-ben mozgott. Ha a Dunától távolabb mérjük a talajvizet, azt fokozatosan magasabban mérhetjük, mint a Duna vízszintjét. Ha a Duna-víz csak 0 pont körül áll is, a talajvíz a domb felé akkor is + 20.00 m magasságig emelkedik. Egyes adatok a táblázatokban olvashatók. Az árterületen is észlelhető már kisebb emelkedés, amint a Dunától távolodunk. Északon és délen a Dunavíz normális állásakor a Duna-víz a talajvízzel egy magasságban mozog, a közbeeső területen már emelkedik. Ez észlelhető egészen a pleisztocén partig, 2000 méter távolságra is. A szóban levő árterületekre a viz a Dunából csak északon, mégpedig a Hungáriakőrút táján, kerül. Onnan ereszkedik délfelé, mégpedig a régi Duna-ág vonalában. Ha ettől a víztől a dunabalparti területeket mentesíteni óhajtanánk, akkor azon a részen —4.00 m-től + 9.00 m-ig, tehát 13 méter magas védőgátat kellene építeni. Az ingadozó talajvízszint valamilyen meghatározott időre vonatkoztatott átlagos állásáról adataink még nincsenek. Egyetlen egy helyütt mérik a talajvíz állását rendszeresen és azt sem Budapesten, hanem a dunakeszi—alagi 836. számú fúrólyukban, ahol átlagban 11.24 in-nyire jelzik a talajvíz állását a Duna 0 (96.59 m) pontja felett. A talajvíz ingadozását 1.00—1.50 m-ben állapították meg. Budapesten, addig amíg erre a célra megfigyelő kutakat nem készítenek, ajánlom a meglévő egynéhány jókarban levő közvagy magánkutat felhasználni, például a Mária Terézia-téren a templom előtt, az egyetemi kertben stb. Az ilyen rendszeres időközökben történt mérések hiánya a talajvízszint rekonstrukciójakor kétségtelen hibaforrást jelent, mellyel azonban kénytelen voltam számolni és megelégedni azzal, hogy a térképen az adatokat a talajvízingadozás hibahatárán belül tüntessem fel. Gyakorlati szempontból azonban ezen a hibahatáron belül is kielégítő képet nyerünk. A talajvíz a felszíni viszonyokhoz alkalmazkodva, nagyjából északkelet—délnyugati irányban, majd déli irányban szivárog. Sokhelyütt azonban egyéb irányt is követ, ahogy az alapkőzet