Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata

140 Horusitzky Henrik felszíne lejt és egyes völgyek között a vízválasztó gerincek feküsznek. Például a Rákos-patak vize és a völgy talajvize is északnyugati irányban folyik, a Városligeti-völgyben a talajvíz majdnem északi irányban mozog, a két völgy között a vízválasztó gerinctől északkeleti irányban majd délnyugat felé szivárog. A IX. kerület déli határán ismét több kis csermelyről van tudomásunk, ahol a vízfolyás déli irányt követ. Ezen vízfolyási irányok csak a pleisztocén terraszos területre vonatkoznak, mert amint ezek a felszín alatti vízfolyások megközelítik a pleisztocén partot és a Duna árterületére kerülnek, hirtelen déli irányt vesznek fel és a Dunával párhuzamosan folynak tovább, míg valahol délen a Dunával egyesülnek. A budapesti talajvíznek az esését a Rákos-völgyi és a városligeti felszíni viszonyok alapján a következőképen foglalhatjuk össze: a Rákos-patak medre a pesti határnál 30.40 m magasan, a torkolatnál 8.00 m magasan van, a talajvíz pedig 29.60 m-től 3.60 m-ig esik. Eszerint a talajvíz 14,000 m hosszú vonalon 26.60 m-t esik, ami 100 m-enkint 18.57 cm-nek felel meg. A városligeti völgyecske a Kúttó-diilőnél + 23.00 m, az alapkőzet + 16.00 m magasan van, a talajvíz pedig + 21.50 m-nél mozog. Az arénaúti aluljárónál a felszín + 19.00 m, az alapkőzet — 5.00, a talajvíz pedig + 5.00 m-ben mérhető. Itt tehát a talajvíz 8000 m hosszú vonalon 16.50 m-t esik, ami 100 m-re 20 cmnek felel meg. Sem a Rákos-völgy, sem a Városligeti-völgy nem bír természetesen teljesen egyforma, egyenletes eséssel. Helyenkint, ahol kisebb fokú a lejtés, a patak vize elterpcszkedik és mocsaras helyeket alkot. Ilyen terület van a Városligeti-völgyben a Városligeti-tó környékén, továbbá a Rákos-völgyben, a Paskál-malom táján és az Állatkert környékén. Mindenütt bőséges tőzegszerű földet hozott létre az állóvíz. Ennek azonban nemcsak a kisebb lejtés az oka, hanem inkább az, hogy a lefolyás bizonyos időre megakadályoztatott, amikor a Duna magasan állott. Az ilyen helyeken a talajvíz aggresszívitása is nagyobb, s így a szerves bomlást kell az S03-tartalom egyik forrásául tekintenünk. A talajvíz ezen maró hatásáról a Magyar Mérnök- és ÉpítészEgylet dísztermében, 1935. év március hó 5-én „A főváros újabb csatornaépítései" címen igen érdekes, tudományos előadást hal-