Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata

Budapest talajvize és geológiai vázlata 135 a kavicsokból kövületek nem kerültek elő, biztos sztratigráfiai értékelésük ezért egyelőre nem vihető keresztül. A városligeti artézi kút fúrásában az alsó miocén helyén vékony édesvízi üledék települ, jelezve, hogy területünk ebben az időben kiemelkedett a tengerből és a Budai hegység területéhez csatlakozó szárazföldet alkotott. Az oligocén üledékei a Pest alatti teknő külső szegélyét alkotják. Az oligocén szintjeit, budai márgát, kiscelli agyagot és a felső oligocént bajos itt különválasztani és azért ezeket a térképen is összevontam. A kiscelli agyagnál idősebb képződményt a pesti oldal altalajából csak a városligeti mélyfúrásból ismerünk. Itt a budai márgát és egy vékony eocén réteget is átfúrtak, kisebb szénteleppel, majd a harmadkori rétegek alapját, a triászkori dolomitot ütötték meg. A Főváros altalajának ezen idősebb képződményei csak a budai oldalon jutnak felszínre, ahol a Duna medrében a budai márga kerül elő a kiscelli agyag alól, majd az egész harmadkori sorozat hatalmas vető mentén a Gellérthegy dolomitjának támaszkodik. Hogy a dolomit feküjében milyen képződmények lehetnek, arra nézve csak találgatásokra vagyunk utalva. Bizonytalan, hogy az ókori üledékek, pl. permi konglomerátok, meg vannak-e itt a mélyben, vagy pedig közvetlenül régi kristályos kőzetek: kristályos palák, esetleg gneiszek és gránitok alkotják-e a dolomit alapját. A hévizek nagy radioaktivitását mindenesetre ezekből a kristályos kőzetekből származtatom. A Főváros területének mai arculata a pleisztocén korszakra vezethető vissza. Amint a Duna a pontusi kor végén, majd a levantei kor elején, a nagymaros—visegrádi szorost átvágta, a Nagymagyar-Alföld szélén megkezdte a törmelékkúpok építését és medrének kialakítását. Először a magasabb kavics-terraszok rakódtak le. Ebbe a csoportba tartozik a Kőbányai dombon levő kavics is: utána képződött a városligeti kavics-terrasz. Megelőzőleg azonban a folyam óriási erodáló működést fejtett ki és a pesti oldal területét, egészen a Budai hegység pereinéig majdnem asztalsíma területté nyeste le. Ez a sík, letarolt felszín képezi Fővárosunk úgynevezett hordképes alapját. A Duna romboló működésének befejeztével és a magas terrasz-kavics lerakódása után, azaz a pleisztocén elején, kezdődött az építő munka, amikor a folyam az alacsonyabb kavics-terrasz kialakulását megalapozta.