Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)
Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata
136 Horusitzky Henrik Eleinte óriási fejnagyságú görgetegeket hömpölygetett a folyam, kavicsai között magával hozva a letarolt képződmények kövületeit is, majd kisebb szemű kavicsot rakott rá. A Budai hegység közelében az erózió még akkor is tartott egészen a pleisztocén partig, amely kiemelkedő vart nem törési vonulnak a következménye, hanem a Duna eróziójának az eredménye. A kialakult Duna-völgy alacsonyabb terraszain sárga folyami homok rakódott le. amely a pleisztocén végefelé, erősebb szelek hatása alatt, futóhomokká alakult. Azért találunk területünkön északnyugat-délkeleti irányú homokbuckás vonulatokat és köztük kisebb-nagyobb mélyedményeket. A Duna medrének a Budai hegység szélétől a pleisztocén partig való ilyen kialakulása ntán belépünk a jelenkorba, a holocén, vagyis az alluviális korszakba. Addig, amíg a Duna tovább folytatta eróziós működését, s a pleisztocén partot majdnem függőleges fallá nyeste le, a parttól keletre, az úgynevezett Városligeti-terraszon, lassan kialakult a patakrendszer a Rákos-patak és a Városligeti-patak apró csermelyeivel. Mindkét patakvölgy a Duna árterületére hordta a vizet ahová a partból fakadó források is bőséges vizet szolgáltattak. Az árterület feltöltése után a Duna mellékágakra oszlott és környékükön vízzel borított ligeteket, majd nádas területeket alkotott. A Duna-ágakkal átszelt terület sokáig mocsaras volt. Kisebb-nagyobb mocsarak és Duna-ágak között egyes szigetek emelkedtek ki. A legnagyobb a IV. kerület táján húzódott, mégpedig a Bazilikától a Kálvin-térig. Itt alakult ki az első kis település, mint a pesti vásártér és kis erődítmény, amelyet az említett vizek is védelmeztek az ellenséggel szemben. A Duna ezen áradmányos területe most már majdnem egészen fel van töltve és ki van egyengetve. 1 < 1 Erről bővebben lásd a Szent István Akadémiai székfoglalómban a „Részlet Budapest Székesfőváros dunabalparti területe földtani, talajtani és vizi viszonyainak ismertetéséhez" cím alatt, amely az Akadémia kiadványaiban 1924. évben jelent meg.
