Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata

134 Horusitzky Henrik I. Geológiai áttekintés. Budapest altalajának geológiai felépítését nem célom e hidrológiai tanulmány keretében részletezni. Jelen sorok elsősorban műszaki célt szolgálnak és a Főváros építkezési és csatornázási kérdéseiben kívánnak a talajvízre vonatkozólag tájékoztatást nyújtani. Műszaki szempontból a képződmények sztratigráfiai értéke jóformán közömbös, sőt a geológiai részletekbe való elkalandozás a munka áttekinthetőségét csak zavarná. Geológiai szakkörökben viszont eléggé ismeretesek a Főváros geológiájának fővonásai s számukra, egy-két kisebb határkiigazítástól eltekintve, több újat alig nyújthatnék. Épen ezért el is tekintek a munka keretein amúgy is kívül eső részletes geológiai leírástól, s a teljesség kedvéért csak egész rövid áttekintést adok a pesti oldal geológiai felépítéséről. Fővárosunk dunabalparti részén a különböző harmadkori képződmények nagy vonalukban egységes teknőt alkotnak az altalajban, amint erre már Schafarzik Ferenc és dr. Vendl Aladár rámutattak. Csak nagy vonalakban mondtam a pesti altalaj tektonikai depresszióját egységesnek, mert ezen összefüggő teknő rétegeinek települése részleteiben bonyolultabb: helyenkint vetődések szabdalják, másutt kisebb-nagyobb redőket vetnek, szinklinálisokat és antiklinálisokat alkotnak. (Lásd a IV. számú mellékletet és a hozzá való magyarázatot 133. old.) Ennek a teknőszerű településnek megfelelően, az altalaj legfiatalabb rétegei itt is a teknő mélypontja körül, a legidősebbek pedig a szélein bukkannak elő. Ezt a szerkezetet már a geológiai térkép is elárulja. A fővárosi teknő tektonikailag legmélyebb területe Kőbánya környékén van, ahol a legfiatalabb harmadkori üledékeket, a pontusi-pannoniai agyagokat és homokokat, továbbá a szarmata-kori agyagokat és mészköveket találjuk az altalajban, a levantikum, a pleisztocén és holocén takaró alatt, részben pedig a felszínre kerülve. (Pannon a Kőbányai domb szélein, szarmata főleg a dombtól északra.) Ezen legfiatalabb üledékektől távolodva mindig idősebb és idősebb képződményekkel találkozunk. Előbb mediterrán üledékek (lajtamészkő, helvétien agyagok és homokok, eruptív tufák) következnek, amelyeket azután az oligocén üledékei ölelnek körül. A tengeri alsó mediterrán üledékei a Főváros altalajából hiányoznak. Legfeljebb a Kőbánya altalajában levő kavicsot számíthatjuk ide. melyekből az ottani artézi kutak nagy része vizét nyeri. Ezekből