Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Adatok az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez

60 Dr. Noszky Jenő féle állóvízre valló, beltavi, stb. üledéket nem ismerünk az egész környezetből. Csupán egyetlen ponton, a litkei, ú. n. krétabányáknál van a zagyvavölgyi maeotien egyik kifejlődéséhez hasonló, édesvízi mészkőféle képződmény, de az alsó-tortónienben települt lajtamészkőhöz kapcsolódva, vagyis régebbi. A Szakál-litkei áttörés megelőzte az ottani képződményeken észlelhető erős keresztvetők kialakulását. Bár lehetséges, sőt valószínű, hogy ezek praejudikáló kifejlődése alkotta meg az ipolyvölgyi oligocén hátságba beletört, helvétien-tortónien rétegekkel kitöltött, nagy árkos süllyedést Etes és Litke között. Magára azonban az Ipoly áttörési irányára nem volt hatással egyikük sem. Az Ipolynak itt levő, mélyen bevágódott kettős völgyszorosa tipikus epigenetikus völgy eredetű. Legfeljebb a közepén levő, rárósi kis tágulathoz van valami köze a vetőnek: amennyiben a felhozta, horszti részletnek lazább schlier, stb. részeit könnyebben pusztíthatja az erózió, mint a fölötte levő, keményebb andezitbreccsa és tufa rétegeket. Az erózió az ilyen nagyesésű részeken, a Kisalföld gyorsan süllyedező medencéje felé, természetszerűleg erőteljesen működhetett. így hamarosan sok laza törmelékanyagot tudott kiszállítani az andezittakarókkal körülvett, belső területekről, úgyhogy a fővölgy konzekvens mellékvölgyeinek erózióbázisa is gyorsan szállt alá s e réven aztán azok is erősen pusztíthatják vízkörnyéküket, illetve vésték be mélyre magukat; különösen északon, az Osztrovszki hegyvidék andezites takaróiba. A mai Középső-Ipolyvölgy tehát a fiatalabb miocénben alakult ki, a Kisalföld süllyedésébe kelet felöl beömlő ősfolyója tartozékaként. Erre vallanak azok a nagy kavicstakaró roncsok, delta-maradékok, melyeket Ipolyság alatt, Visknél és még több ponton észlelhetni, melyeket a bécsi geológusok a szarmatába soroltak. Utánuk még rendszeres, részletes geológiai felvétel nem volt errefelé, — geológus, vagy geográfus se igen járt arra, (legalább nincs róla irodalmi adat), így egyelőre nehéz e kérdésben pontosabb megállapításokat tenni. A szarmata után a Garam-Ipoly között levő, mai alacsony hátságon, illetve fölötte nem nehéz elképzelni az ősfolyót még egy ideig, a pliocén időkön át, az Alsó-Garam-Nyitravölgyi pannonién beltavak felé folyva. Hiszen alig vannak itt 100 m-t elérő, eróziós magasságdifferenciák, holott a felső szakaszokon ugyanezen idő alatt többszáz méteres réteglepusztulásokkal, illetve völgykimosásokkal kell számolni.