Hidrológiai Közlöny 1933 (13. évfolyam)

Társulati ügyek

132 Társulati ügyek sék, a közösen érdeklő kérdéseket itt előadhassák. Eszközeink erre a szakülések, az azokon elhangzott viták és a folyóiratunk. Tisztelt Évzáróülés! Folyóiratunkban megjelenő közlemények természete olyan, hogy azok csak egy szűkkörű szakértő közönség érdeklődésére számíthatnak. Mi tehát nem számolhatunk széleskörű, nagy előfizető közönségre. Tagjaink viszont tudományos munkával foglalkozó, szegény emberek, akik egyéb díjakkal is annyira megterheltek, hogy nem számíthatunk arra, és nem szabhatjuk a tagsági díjat akkorára, hogy abból folyóirataink költségei fedezve legyenek. Mi tehát rá vagyunk utalva arra, hogy közintézmények, melyeknek mi szolgálatot teszünk, anyagilag támogassanak bennünket és örömmel kell jelentenem, hogy a mai nehéz viszonyok között is mindeddig sikerült olyan támogatásban részesülnünk, hogy folyóiratunkat, bár mérsékelt tartalommal, még a mai nehéz körülmények között is minden évben sikerült megjelentetni. Nagyobb összegekkel támogatott bennünket a székesfőváros, a földmüvelésügyi, a belügyi és a pénzügyi kormány. Ez alkalommal tehát kedves kötelességemnek tartom, hogy itt a közgyűlésen is hálás köszönetünknek adjak kifejezést a székesfőváros, a belügyi, földművelésügyi és pénzügyi kormánynak és mindazoknak, akik ügyünket ez intézményeknél támogatták és hálás köszönetemet tolmácsolva munkatársaimnak, a közgyűlést megnyitom. » Az elnöki megnyitó elhangzása után Takáts Tibor dr. helyettes titkár terjeszti elő évi jelentését. Mélyen tisztelt évzáró ülés! A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya a Szakosztály fennállása óta eltelt 16 év munkásságát meg nem cáfolva és eddigi működéséhez méltóan az elmúlt évben is igyekezett célkitűzéseit megvalósítani: hazánk vízügyi kérdéseit előbbre vinni, a felmerült vízügyi vonatkozású problémákat úgy tudományos, mint gyakorlati szempontból megoldani, a kapcsolatot a külföldi rokon-intézményekkel fenntartani. Örömmel jelenthetem, hogy törekvésünk nem volt meddő: a Szakosztály lelkes tagjai minden igyekezetükkel és tudásukkal a Szakosztály szolgálatába állottak és fáradtságot nem kímélve előadásokkal, kirándulások vezetésével és tudományos dolgozataikkal újból bebizonyították a Szakosztály életképességét. A szaküléseken elhangzott előadásokat és a Hidrológiai Közlönyben megjelent dolgozatokat figyelembevéve jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a tudományos téren elért eredmények szempontjából nem maradtunk el az eddigi években elért eredményektől. Ma, amikor a tudományok világában hatalmas nemzetközi összhang uralkodik és minden nemzet igyekezik a nemzetközi alkotó munkába minél jobban belekapcsolódni, bűn volna szeretett hazánkkal szemben, ha a magyar vízügyi kérdésekre nem hívnánk fel a külföld figyelmét, ha a nemzetközi fórumok nem szereznének tudomást a hazánkban folyó hidrológiai munkálkodásokról s elért eredményeinket, melyek igen gyakran közvetve, vagy közvetlenül a külföldet is érintik, csak saját magunk tudnánk értékelni. A Szakosztály tehát, amikor szoros kapcsolatot tart fenn a külföldi rokonintézményekké] és a Hidrológiai Közlönyt — annak közérdekű cikkeit külföldi nyelven közölve — 60-nál több irányban küldi szét a nagyvilágba, a tudományos munka mellett igen becses hazafias munkát is végez. A Szakosztály immár 17. éve működik, hogy a kettős feladatnak megfeleljen. Vannak a Szakosztálynak olyan lelkes tagjai, akik annak törekvéseit a legmesszebbmenő megértéssel kísérik. Sajnos azonban, meg kelj állapítanunk azt is, hogy a Szakosztály tagjainak nagy része sem szakelőadásainkon, sem közlönyeinkben nem szerepel és egyéb módon sem kapcsolódik bele tevékenyen a Szakosztály életébe, nem tájékoztatja a Szakosztályt tudományos téren kifejtett működéséről. Igaz — legalább is így hisszük —, hogy ez