Hidrológiai Közlöny 1933 (13. évfolyam)

Társulati ügyek

Társulati ügyek 131 múlt mélységbeli kőzet hőtartaléka ki nem fogy. Az ilyen esetekben tapasztaljuk azt, hogy az egykor megolvadt kőzetek gyakran hatásfelület nélkül észrevehetetlenül mennek át az üledékes kőzetekbe, természetes, hogy ez a hatás különféle lehet, aszerint, hogy milyen a megolvadt és milyen a vele érintkező üledékes kőzet. Tisztelt Évzáróülés! Báró Eötvös Lórántról állítják, hogy azt szokta volt mondani tanítványainak, hogy felét megtanulták a fizikának, amikor elfelejtették azt, amit a középiskolában tanultak. Nem' tudom, hogy igaz-e az, hogy Eötvös ezt mondotta, de az tény, hogy e mondásnak alapja van. Ugyanis a középiskolák két felső osztályában két éven át tanítják a fizikát és megfelelő módon átveszik annak egész anyagát, a mechanikát, hőtant, a hang és fénytant, a mágnesességet és elektroniosságot. Az Ohmtörvénye az egyetemen sem lehet más, mint a középiskolában volt és mégis az egyetemen újból tanítják ugyanazt. Hogy miért? Azt hiszem felesleges indokolnom és azt hiszem felesleges bizonyítanom, hogy egyetemi hallgatásának semmi hasznát nein vette az, akinek fogalmai az egyetemi előadások meghallgatása után ugyanazok maradtak, a melyek benne már a középiskolában kialakultak. Az egyetemi előadások csak azok részére lettek termékenyek, akiknek e tárgykörből a középiskolában alakult fogalmai elhomályosultak s helyükbe tisztább, szélesebb látókörű új fogalmak léptek. Egyébként is nem a középiskola feladata, hogy szakembereket neveljen. A szakemberek nevelése az egyetemek és szakiskolák hatáskörébe tartozik; de még nem kész szakember az, aki az egyetemet végezte, és még nem geológus az, aki az egyetemen geológiát, nem kémikus az, aki az egyetemen kémiát tanult. Szakemberré az egyetemet, vagy szakiskolát végzett ifjú akkor lesz, ha valamilyen szakintézményhez szakemberek közé kerül és azok különleges szakgondolkodásmódjába magát beleéli. A természet, a mérnöki és orvosi tudományok egyes szakai azonban olyanok, hogy azok művelői, ha nem akarnak egyszerű mesteremberekké lenni, ha szakmájuk körében újat is akarnak alkotni, úgy a szakmájukkal rokon tudományok haladását is kénytelenek figyelemmel kísérni. De a szakembert saját szakirodalmának figyelemmel kísérése annyira •leköti, hogy alig marad ideje arra, hogy az őt érdeklő rokontudományok szakirodalmát is kellő figyelemmel kísérhesse. Azonkívül a különböző szakokban kialakult sajátos gondolkodási és sajátos kifejezési mód megnehezíti az egyik szakma művelőjének a másik szakma művelője irodalmi termékének megértését. Velem történt, amikor egy a vízzel kapcsolatos tanulmányom kiegészítésére a megfelelő geológiai irodalmat tanulmányoztam, hogy azt sok helyütt nem értettem meg és sokszor félreértettem, Sokszor történt velem, hogy geológusokkal való vitatkozás közben, kezdetben homlokegyenest szembenálltunk egymással, míg a végén kiderült, hogy egyet gondoltunk, csak másként fejeztük ki magunkat és tapasztalatból állíthatom, hogy nagyon sokat tanultam olyat, amit könyvből talán sohasem tanultam volna meg, mióta szakosztályunk megalakult és annak tagjává lettem. Szakosztályunk célja éppen ez. Nem azt akartuk elérni, mikor azt megalapítottuk, hogy ezzel a különböző rokonintézményeket megszüntessük, beolvasszuk, hanem alkalmat akartunk adni arra, hogy a különböző rokonszakmák vízzel foglalkozó tagjai egymással találkozhassanak, véleményeiket kicserélhes9*