Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Pávai Vajna Ferenc dr.: Igazi sósfürdő Pestszenterzsébeten

Igazi sósfürdő Pestszenterzsébeten 147 ennek a sósvíznek a geológiai viszonyaival s ugyancsak a bányászati osztály megbízása alapján személyes geológiai irányításom mellett Schmidt E. Róbert dr. fúrásokat végeztetett májustól kezdve. Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy a soroksári Duna-ág balparján, a szarmata mészkő komplexum, a felszínen és kéziaknákban mért rétegdűléseinknek megfelelően, az É-i szárnyban meredekebb redőzést formálnak. Az elmúlt nyáron lefolytatott főváros környéki beható geológiai felvételek kapcsán ugyanis Maros Imre kollégával elsősorban ennek a környéknek a szerkezeti viszonyait nyomoztuk ki s ezek a vizsgálataink általában arra vezettek, hogy Pestszenterzsébeten egy Kelenvölgy—Budai-hegyek-felé elerodált, nyitott fél redőboltozata van az oligocén-mediterrán szarmata és pannóniai rétegeknek, amely fél redőboltozat éppen Pestszenterzsébet alatt záródik K-felé s ez a jobban lefedett záródási rész konzerválta máig a földgáznyomokat és sósvizet, amelyek úgy a mélyfúrásban, mint a környékben Schmidt dr. által végeztetett 30—50 m mély fúrásokban már a szarmata mészkövek alsó határától kezdve nagy területen észlelhetők voltak. A kis mélységű fúrásokban a strandfürdő területén Szelényi Tibor vegyész vizsgálatai szerint ez a sótartalom 10 gr/l-ig ment fel, míg a távolabbi fúrásokban 2—7 gr/l-ig. A 330.70 m mély Földváry-féle fúrás szelvénye a következő: 0.00— 3.45 m-ig fiatal Duna-hordalék 3.45— 10.70 „ szarmata mészkő 10.70—177.60 „ zöldes szürke agyagos homok, homokkő és kavicsos rétegek váltakoztak Ostrea, Pecten, Cardium kövület töredékekkel, hal foggal (45 m körül) és pirites gumókkal (45 és 171 m körül) 100 és 170 m között sósvízzel és földgáz nyomokkal 177.60—330.70 „ barnás szürke és szürke agyag és homokos agyagrétegek, mélyebben vékony kalciteres homokkő rétegekkel és kevés kaviccsal. Anomya és Cytherea sp. töredékekkel és foraminiferákkal. E fúrás lefolytatásának természetéből kifolyólag a fúrásban a szarmata emelet alsó határa éppen úgy, mint a mediterrán emeletek elkülönítése bizonytalan. Készemről a városligeti fúrás analógiája alapján, amelyikben Zsigmondy Vilmos 345.66 m-ig mediterrán üledékeket állapított meg, ezt az itteni 320 m vastag rétegsort részben még szarmata és nagy részben a nagyobb kövülettöredékek alapján, felső és alsó mediterrán korúnak tekintem, mindaddig, amíg kiscelli agyagtól mentes öblítésű fúrással egy szarmata előtti abráziót nem sikerül kimutatni. 100.00—103.00 m között a fúrás közben felszín fölé emelkedő sósvizet észleltek, sajnos ez a víz a lecsövezés utáni csőbehasítás után ma csak 1.5—2 m-rel a felszín alatt marad. A 331 m-ig való lefúrás után, amikor ugyanis a 170 m alatt féllépett túlnyomóan agyagos rétegsoron anyagi okokból nem tudtak átjutni, a fúrást abban hagyták s a 100—170 m 10*