Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Pávai Vajna Ferenc dr.: Igazi sósfürdő Pestszenterzsébeten

148 Dr. Pávai Vaj

na Ferenc közötti szakaszban átfúrt porózus rétegek vizeit csőhasításokkal iparkodtak feltárni. Ma ezeknek az utóbbi rétegeknek a sós-földgázos vize áll rendelkezésre a felszín alatti 1.5 m-es vízszínnel, amely 200 pl. vízkiemeléssel kb. 5 m mélyre apasztható. Ez a vízmennyiség, tekintettel, hogy környékén még több 30—50 m mély kevésbé sós-kénhydrogénes vizű kút is fúrható, a már épülő gyógyfürdő létesítésére elegendőnek látszik. A mélyfúrás 100—170 m mély rétegeiből rendelkezésre álló víznek Finüly István vegyészmérnök elemzése alapján a fix maradéka 13.38 gr íliterenkint, ebből NaCl (konyhasó) 11.89 gr literenkint, vagyis köbméterenkint majdnem 12 kg. A vízből felszabaduló gáznaik ugyancsak Finály szerint 12.6%-a CH4 (metán) és 4.5 %-a CO2 (széndioxid). Kívánságomra a hőmérsékleti viszonyokat a fúrásban Schmidt dr. 170 m mélyen 17.8° C-, 245 m mélyen 21.5° C-, 280 m mélyen 23.75 C-, 300 m mélyen 24.85° C-nak mérte, amiből az átlagos geotermikus grádiens 18.5 m. Ez az adat nagy általánosságban megfelel az Alföldön észlelt rendellenes geotermikus gradiensnek, amely amint láttuk, lényegesen nagyobb, mint a természetes hőforrások környékén, ahol jóformán olyan nincs is. Ez egyben egyik fontos bizonyítéka annak, hogy a soroksári Duna-ág mentén az eddig átfúrt üledékrétegben a budai dunamenti termális vonal odáig nem folytatódik. Ilyent legfeljebb a mélyebb oligocén rétegekben várhatunk, amelyeket az eddig átfúrt mediterrán és szarmata rétegek elegyengetve elfedtek, s mint fiatal enyhén gyűrt területen ugyanolyan földhőmérsékleti viszonyokat tapasztalunk, mint az alföldi redőzéseken és azok között mélyesztett fúrásokban. Kereken 18.5 m-es geotermikus grádiens mellett azonban, még ha nem is találjuk meg a feltételezhető „törést", 700—750 m mélységben kell 40—50° C hőmérsékletnek lennie s így ha az a mélység vízhordó, meleg sósvizet még úgy is lehet ezen a területen előállítani, ha az, a mélyből jövő víz alapkőzetből fakadva, nem lehet sós, csak forró, amelyet fürdés céljaira az oligocén-mediterrán langyos-sós vizeivel hűtik majd le. Egy dolog bizonyosra vehető, hogy tudniillik tovább fúrva a hőmérséklet emelkedni fog, s ahol eléri az alföldi harmadkori üledékek és alaphegység határát — redőzésről lévén szó — megtalálják a medence széle felé nyomás allatt gravitáló termális vizek útját, amely még igen sok tekintetben hozhat meglepetéseket. Az itteni mélyfúrások mindenesetre világosságot fognak deríteni arra a nyílt kérdésre, hogy alföldi sós-jódos vizeink a mediterrán, oligocén, vagy régebbi képződményeinkből törnek-e föl? Mivel a budai és pesti hőforrások sótartalma csak tört része a pestszenterzsébeti káténak, hiszen ilite renk inti 13 gr sóval szemben alig 0.7—1.8 gr só van bennük, bizonyosnak látszik, hogy a só a Magyar-Horvát tercier-pleisz-