Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Vigh Gyula dr.: Adatok a Rudasfürdő mellett mélyfúrással fakasztott három hévforrásnak a Szent Imre-gyógyfürdő forrásaival való összefüggésének kérdéséhez

Adatok a Rudas- és Szent Imre-fürdő forrásai összefüggésének kérdéséhez 129 A hévvíz ebből a víztartóból az oligocén agyag alatti karsztosodott kőzetekben készített járatrendszerben emelkedik fel a Duna vonala mentén végighúzódó budai „termál"-vonalig s ennek mentén, ennek közelében lép a felszínre. A hévvíz felszállása törések mentén történik; még pedig az erősebb törések, vagy éppen ezeknek metszési pontjain vannak a forrásgócpontok (a józsefhegyi, gellérthegyi, óbudai) fökitörési helyei, a kisebb törések mellett pedig az egyes elszórt, gyengébb források kilépései. A hévvíz felszállására szolgáló járatok a dolomitot keresztül-kasul átjáró hálózatot alkotnak. Az egyes ágak többé, vagy kevésbbé összeköttetésben állnak egymással, viszont lehetnek olyanok is, melyek a hegység tektonikai szerkezete következtében már a nagy mélységben elkülönülnek a többitől és önálló csatornát alkotva jutnak a felszínre. l'Jjból ki kell itt azonban emelnem azt a sajnálatos tényt, hogy a budai hőforrások egymás közötti összefüggésének kérdése éppen az eddig végzett különböző vizsgálatok összefüggéstelensége miatt még nincs tisztázva. Példának felsorolok -— az eddigi irodalmi adatokra támaszkodva — néhány szembeszökő esetet. Ismételt megfigyelések szerint a Császármalmi-Lukácsfürdői tó lecsapolását még a 3.5 km távolságban lévő Hungária-forrás és a Szent Imre-fürdő forrásai is megérezték volna (?), ezzel szemben azonban észlelt tény az, hogy a tónak a mult században és legutóbb 1927-ben történt teljes, illetőleg részleges lecsapolása a józsefhegyi forráscsoport közvetlen szomszédos forrásai közül csak a felszín alatt karsztvízzel keveredő és a tónál magasabb térszínen fakadó langyos források teljes, illetve részleges elapadását vonta maga után, míg az 53—65°-os hőforrások semmi változást nem mutattak. Hasonlóképpen különböző hatást váltott ki az Lrzsébet-híd építésével kapcsolatban a budai oldalon történt forrásvíz-felfakasztás is. Míg tudniillik a Rudasfürdő előtti kert nyugati sarkán — hol a térszín +8.61 m a Duna 0 pontja fölött — 1897-ben mélyített próbafúrással a Duna 0 pontja alatt — 9.05 m-rel feltárt és a felszín fölé 1.5 m-re felszökő napi cca 1000 m

3-t szolgáltató vízfeltörés Scliafarzik szerint semmi hatással nem (!) volt a szomszéd forrásokra, addig a hídpillér gödrének 1898-i építésénél (aug. 31.) 2 m-rel a Duna 0 pontja alatt feltört és az első órában 500 m

3-re (napi 12,000 m

3) becsült, majd szeptember 1-én a Duna 0 pontja felett +3.75 m-ben elfolyó, óránkénti 260 m

3 (napi 6,240 m

3)-ben állandósult vízelvonás már másnapra (szept. 2.) igen nagy mértékben elapasztotta a Hungária-forrást, úgyszintén a Szent Imre gyógyfürdő, különösen pedig a Rudasfürdő forrásait úgyannyira, hogy Hidro'ogiai kö/löny XII. n