Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Pávai Vajna Ferenc dr.: Új gyógyforrások Budán

Üj gyógyforrások Budán 99 érinthetetlenségébe vetett megcsontosodott hit kissé megingott s 1932 év elején a fővárosi fürdők központi igazgatója, Bánlaky Géza és Becsey Antal felszólítottak, hogy társaságukban a Rudas-fürdő környékén jelöljem meg néhány próbafúrás helyét. Megelőző, ezirányú tanulmányaim alapján (Üj kőzetelőforduliások a Gellérthegyen és új szerkezeti formák a budai hegyekben. — Előadás a Magyarhoni Földtani Társulat 1931ben tartott szakűlésén) ennek a megtisztelő felszólításnak eleget is tettem s az I. fúrást Mazalán Pál vállalkozó, a főváros megbízása alapján, már január hónapban meg is indította. A Rudas-fürdő melletti források. A fúrások telepítésénél abból az elgondolásból indultam ki, hogyha azokat olyan helyre jelöljük, ahol még a triászkorú dolomitot oligocén budai márgák takarják be, ezek a rossz hővezető és részben vízhatlan márgák egyrészt megakadályozzák a hideg csapadék és a Duna-víz keveredését, a dunamenti tektonikus vonal mentén, az Alföld felől, a dolomit porozus összetöredezett peremén feltörő termális vizekkel, másrészt azoknak kiömlésnél magasabb hőmérsékletét is fedü felé konzerválják. Joggal gondolhattam arra is, hogyha ezek a budai márgák nem túlságosan töredezettek, jó vízrekesztők, akkor a fakasztandó na7»