Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)

Rohringer Sándor: Viczián Ede emlékezete

6 Rohrinser Sándor most tudjuk megbecsülni, hogy tudományos és gyakorlati szempontokból milyen kincset jelentett volna ezek összegyűjtése számunkra. A vízi erők területén későbben is élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki, a „Soroksári Dunaúg víziereje" c. művével 1912-ben a M. M. és É. E. aranyérmét nyerte el, közben az 1909. évben a soroksári Dunaág rendezési munkálatainak kirendeltségénél osztályrésze lett abban, hogy e Dunaág vízi erejének kiépítését gyakorlatilag is elősegítse. Ernyedetlen vízrajzi munkásságát a háború szakította meg, s amikor a hazai föld veszélyben forgott, önként jelentkezett hazája védelmére. 1915 jan. 17-től 1917 okt. 15-ig harctéri szolgálatot teljesített, nem sejtve, hogy örökre búcsút kell vennie életének legszebb eredményeitől; A bosszús egek haragja lesújtott a forradalmakba tévedt nemzetre, darabokra tört a Kárpátok medencéjének hidrológiailag klasszikus területe, a messze jövő ködébe vesztek a már közeli megvalósulás előtt álló remények is. És amiként a háborúnak voltak bátor katonái, akik a harctereken áldozták fel életüket és vérüket, voltak itthon is sokan, akik némán és fájdalommal látták összetörni egész életük java munkáját. — Ez a sors érte el Viczián Edét is, meg kellett élnie, hogy az energiák, amelyeket feltárt, az adatok, melyeket összegyűjtött, hazája barbár ellenségeinek válltak közkincseivé. Nem közönséges jellem, hanem vezető és törhetetlen akaraterő, aki egy élet odaadással végzett munkájának vesztét, lelki megroppanás nélkül elviselni képes, sőt új küzdelmekre új munkára készül fel és másokat is erre buzdít. — Viczián Ede egyike volt a leglelkesebb bízó és újjáépíteni akaró magyaroknak. Amit végzett a béke boldog éveiben, amit folytatott a harctéren, ugyanolyan becsületes, hazafias munkát és küzdelmet folytatott ott is, ahol a vak düh, bosszúállás és a tudatlanság széttépte hazánk testét és mindörökre koldúsbotra akarta juttatni a nemzetet. A trianoni békediktátumot megelőző munkálatokban tevékeny részt vett és széles alapokon igyekezett bizonyítani az egységes magyar vízrendszer fenntartásának szükségét, annyit mindenesetre elért, hogy az általa javasolt „Állandó Műszaki Bizottság"-ot felállították s itt évről évre védelmezhetők a magyar vízügyi érdekek, amely munkában, amíg egészséggel birta, nagyreményekkel telve mindvégig tevékenyen részt vett. Ez a bizottság természeténél fogva a hidrológia érdekeit is szolgálja. Az összeomlás utáni években 1919-től kezdve, mint az Országos Vízrajzi osztály, 1925-től a kultúrmérnöki osztály vezetője, majd 1927-től 1930. évig, mint a Vízügyi műszaki főosztály vezetője érte el az állami vízügyi szolgálatban elérhető legfelsőbb fokot, ahol önmagát nem kimélő munkában a rábízott ügykör iránti teljes odaadással töltötte be hivatalát.