Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)

Rohringer Sándor: Viczián Ede emlékezete

Viczián Ede emlékezete 7 Viczián Ede nemcsak a mérnöki mozgalmakat pártfogolta, hanem nagy képzettsége, széles látóköre folytán érdeklődött a rokon szakmák munkássága iránt is. Így kapcsolódott be a Hidrológiai Szakosztály életébe is. 1925-től kezdve a Szakosztálynak választmányi tagja, majd 1928tól kezdve haláláig társelnöke; ez alatt az idő alatt tevékenyen résztvett a szervező munkában, a legutóbbi időben ő toborzott a szaktársai közül a legtöbb tagot, továbbá nagy elfoglaltsága ellenére is a Hidrologiai Közlöny műszaki vonatkozású cikkeit személyesen nézte át. Mint ember és kartárs, közvetlen, megértő, nyiltszivü és igazságos, közszeretetben és tiszteletben álló, különösen műszaki társadalmi téren szervező tevékenységével hervadhatatlan érdemeket szerzett. De az a szív, mely oly melegen érzett minden iránt, ami országos érdek, ami mérnöki törekvés, ami nemes és szép, mégis csak véges energiájú és emberi volt, nem győzte a szellemi erők iramát, azt a munkát, amely sokoldalú hivatali, kari és társadalmi önmagára rótt kötelességeiből eredt, az anyag a mechanika törvényei szerint kifáradt és lankadni kezdett és e lankadásban messze fölülemelkedve a mindennapi átlagember kétségbeesésén és türelmén, teljes megnyugvással, Istenbe vetett hittel volt tudatában elmúlásának, megbarátkozva a halál gondolatával, miután elmondhatta, hogy becsülettel és híven oldotta meg az élet nagy problémáját. Az 1931. évi szept. hó 19-én hagyta el nemes lelke porhüvelyét s akik őt ismertük és szerettük, szelleme előtt meghajolva, tisztelettel adózunk a magyar mérnöki tudományt gazdagító tevékenységéért.