Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)
Rohringer Sándor: Viczián Ede emlékezete
Viczián Ede emlékezete. Az 1932-i évzáró ülésen tartotta Rohringer Sándor. Tisztelt Hölgyeim es Uraim! Az a férfiú, kinek emlékét most ünnepeljük, a magyar hidrológia érdemdús művelője, a magyar vízimérnöki karnak kivételes lelki tulajdonságokkal megáldott munkása volt. Viczián Ede olyan generációból került ki, amelyik az elsők között szakított azzal a gondolattal, hogy az úriember a családi hagyományok és évszázados szokás szerint a közpályát a vármegyében vagy a minisztériumok fogalmazói karában vagy a katonaságnál keresse, ő szívvel lélekkel a mérnöki pálya felé fordult s már korán, 21 éves korában, 1893ban a kir. József-műegyetemen mérnöki oklevelet nyert. Katonai szolgálatának teljesítése után a Középtiszai Ármentesítő Társulat szolgálatába lépett, azonban tudnivágyó, agilis lelkületét nem elégítette ki az egyhangú társulati szolgálat, hajlamát követve, állami szolgálatba lépett, ahol rövid ideig tartó folyammérnöki működése után csakhamar megtalálta a neki megfelelő helyet az Országos Vízépítési Igazgatóság Vízrajzi Osztályában, ahol az 1896. év nyarán kezdte meg hivatali működését. Ez volt az a hely, ahol lelkiismeretes buzgósággal látott neki a vízrajz, a hidrológia egy eddig ismeretlen területének, a magyar folyók és vízfolyások energia készletének felvételéhez s ezzel az energiagazdálkodás s a magyar ipar jövőbeli megalapozásának előkészítéséhez. Tanulmányainak eredménye korszakos jelentőségű, ma is forrásmunka s az 1905. évben „Magyarország vízi erői" címen vaskos könyvalakban jelent meg és 1912-ben már új, javított kiadást ért. A magyar vízi energiák volt az a bázis, amelyhez fűződött jövőbeli ipari, közlekedési fellendülésének reménye s a városi élet kifejlődése, a mezei gazdálkodás intenzívebbé válása, mechanizálása, de hidrologiai szempontból is nagy értékűek voltak e kutatások, mert adatai ismertté tették az ország vízfolyásainak természetét, azoknak vízmennyiségét, hordalék mozgató képességét olyan értékekkel, amelyek látókört teremtettek vizeink megismerésében. Csak ma, az ország szomorú csonka állapotában visszapillantva tudjuk mérlegelni a vízi energiák igazi értékét,