Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schréter Zoltán dr.: Pálfy Móric emlékezete

6 Schröter Zoltán: Pálfy Móric emlékezete gyógyi szénsavas forrásokat, a nevezetes kovásznai „Pokolsár"-t a kék­kúti savanyúvizet, tanulmányozta, és részben leírta a budapesti hévforrá­sokat, keserűvizeket s a málnási gyógyforrást, amely utóbbinak védőte­rületét is elkészítette, leírta Székelyudvarhely környékének hidrologiai viszonyait. Ezenkívül több alföldi ártézi kútra és városok vízellátására vonatkozólag, pl. Újvidék, Pécs részére adott kitűnő érzékkel szakvélemé­nyeket. Nagy érdeme van végül Pálfy Móric-nak a magyarországi folyók szabályozásához felhasznált kőzetek felkutatásában és vizsgálatában is. Pálfy Móric sokoldalú munkássága megfelelő méltánylásban is ré­szesült. „Alvinc környékének felsőkréta korú rétegei" című, 1902-ben meg­jelent művét a Természettudományi Társulat a Bugát-díjjal jutalmazta. „Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei" című, 1911-ben megjelent munkáját pedig a mh. Földtani Társulat a Szabó emlékéremmel tüntette ki. A mhoni Földtani Társulatnak 1901-től 1907-ig első titkára és szerkesztője volt. 1921-től 1923-ig a társulat elnökévé, majd 1926-ban tiszteleti taggá választatott. 1915-ben a m. Tud. Akadémia is le­velező tagjává választotta. Bár Pálfy Móric 1926-ban nyugalomba vonult, egyébirányú, vala­mint hidrologiai munkásságát úgy folytatta, mint azelőtt. 1929-ben azon­ban súlyos betegség támadta meg szervezetét, amelyből ideiglenesen fel­gyógyult és munkaképessége is helyreállott. A javulás azonban, fájdalom, csak rövid ideig tartott. A kór végre is teljesen aláásta az egészségét s őszinte fájdalmunkra 1930 augusztusában örökre eltávozott körünkből. Ravatalánál szakosztályunk nevében is Mauritz Béla dr., a Földtani Tár­sulat elnöke búcsúztatta el. Pálfy Móric, az erdélyi bércek szülötte, vasakaratú s hatalmas mun­kaerejű férfiú volt, amilyen kellett a nehezen járható, félvad erdélyi hegy­vidéken. Külső felvételi munkájának eredményei, különösen az Erdélyi Érchegység leírása, geologiai irodalmunk örökbecsű tanulmányai közé fognak tartozni. Hidrologiai munkásságával hazánkban az első és leg­kiválóbb hidrologusok közé emelkedett, s hidrologiai munkái is minden­kor valódi értékei lesznek hidrologiai irodalmunknak. Munkásságára min­denkor hálával és tisztelettel fogunk gondolni, amellyel úgy a maga nevé­nek, mint a magyar tudománynak fényt és megbecsülést szerzett. Emléke örökké élni fog közöttünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom