Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Vendl Aladár dr.: A Lágymányos talajvizéről

32 Vendl Aladár dr. teljesen megszűnik, illetőleg finom homokban folytatódik. A katonai ruhatár építésekor készített 4 m mély akna már elég finom homokot tárt fel e terület nyugati széléhez közel. A Lágymányosnak erre a nyugati szegélyére csak az árvizek kiöntése révén rakódott le az óholocén Dunának legfinomabb szemcséjű hordaléka. A kavics fölött lévő finom homokos agyag és réti agyag az óholocén vége felé már kissé mélyebb szinten járó Dunának kiöntéseiből képződött, melyek révén csak a finoman lebegő részecskék érték el ezt a területet. A visszamaradt sztagnáló mocsárszerű mélyedések területén réti agyag képződött. E finom üledékek képződésében a hulló por is bizonyosan szerepet játszott. Ennek a lágymányosi terrasznak a magassága mintegy 104 — 110 m a tenger színe felett; lejtése nyugatról kelet felé igen enyhe: a Budafokiűton a t. sz. f. magasság 104.29 —104.88 m. A Horthy Miklós-út belső részén: 106.48—-112.53 m. Evvel szemben e terület nyugati szélén, a katonai ruhatártól D-re, a régi Häuser kocsma táján 113 m. Ez a pont már a határ az óholocén terrasz és a sasadi lejtőtörmelék közt. Az egész Lágymányos területén a talajvíz legnagyobb része a kiscelli agyagon nyugvó kavicsban és homokban helyezkedik el. Kisebb része a kavics alatt levő kiscelli agyag felső részében is előfordul helyenként. Bár a kiscelli agyag néhol homokos rétegeket is tartalmaz, egészben véve mégis tökéletesen impermeábilis. Némely helyen azonban a már lenyesett kiscelli agyag felszíne csak időnkint, magasabb vízálláskor volt elborítva, máskor pedig az atmoszferiliák hatásának volt kitéve. E helyeken azon idő alatt, míg csak vastagabb üledék nem borította el, az agyag felszíne az atmoszferiliák hatására erősen fellazult, a kolloidok részleges koagulálása folytán morzsalékossá vált. E helyeken a kiscelli agyag felső morzsalékos része is tartalmaz talajvizet. A morzsalékos fellazult agyagot ugyanis az agyag fölé települt kőzetek, — még ha vastagságuk esetleg 5—10 m-t is elér — nem nyomják annyira össze, hogy morzsalékos szerkezete tönkremenjen. A talajvíz helyzetét itt főként két körülmény befolyásolja: a kiscelli agyag felszínének egyenetlenségei s az óholocén dunai üledékek szerkezete. A Lágymányos területén megvan a talajvíz a kiscelli agyag felett ott, hol az óholocén Duna üledékei eléggé áteresztők; azonban nincs talajvíz, vagy csak minimális mennyiségben van ott, hol az óholocén kavics vagy homok közti hézagokat agyag vagy igen finom homok tölti ki, továbbá ott, hol az egyenetlen felszínű kiscelli agyag felszíne a talajvíz szintje fölé igen erősen kiemelkedik. A kiscelli agyag felszínének egyenetlenségei folytán, illetőleg helyenként a kiscelli agyag morzsalékos felső részének különböző vastagsága következtében a talajvíz tükrének magassága változó. Ez a változás