Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - ifj. Lóczy Lajos dr.: A tihanyi hidrológiai kutatások és azok geológiai tanulságai
A tihanyi hidrológiai kutatások és azok tanulságai. 131 37.55 m — 40.98 m közt laza szürke agyagos homokban ismét bő vízre talált a fúró, majd a 46.02 m és 57.56 m közt megütött laza homokban egy V-ik vízbő víztartóra találtunk, amely már kristálytiszta és jóízű vizet szolgáltatott. Ezen legalsó víztartó, a 45 m-ig lecsövezett 166 mm-es csövön keresztül, 9 m-es állandó depressziónál 75 liter/perc, míg állandó 12 mm-es depresszió mellett 108 liter/perc 14.8° C hőmérsékletű vizet szolgáltatott. A szivattyúzást ismét napokon keresztül megszakítás nélkül, váltott munkaerővel végeztettük, mialatt sem a depresszióban, sem pedig a vízmennyiségben semmiféle változás nem következett be. Az ötödik víztartó alatt ismét impermeábilis tömött kék agyagrétegek következnek, míg végül 65 m mélységben a fúrást beszüntettem. Az 57 m mélységből vett vízpróba hőmérséke 14.8° C-nak felelt meg, minek alapján a geotermikus grádiens 15 m-nek adódik ki. Ezen alacsony grádiens lehetséges, hogy a piritek oxidációjával kapcsolatos jelenség, melynél meleg szabadulhat fel. Az alsó víztartó megfúrása után pihent állapotban a víz a csőben a felülről számított 5.70 m-es nívóról 3.67 m-ig, azaz 2 métert emelkedett, még pedig a Balaton színe fölé 1.23 m-nyire, ha az útépítési mérnökök által eszközölt felmérés pontos volt. E vízszínemelkedést, melyet hajlandó vagyok már a hidrosztatikus nyomásnak tulajdonítani, arra enged következtetni, hogy meg van a remény arra nézve, miszerint itt 250—350 m mélyre lefúrva, felemelkedő artézi vízre bukkanhatnánk. Dr. Csegezy Géza egyetemi adjunktus úr vegyelemzései szerint a II. víztartó vize rendkívül keménynek és gipszesnek bizonyult. Ettől kezdve azonban minél mélyebbre hatolt a fúró, annál jobb ízű, fokozatosan lágyabb és gipszben egyre szegényebb vizet találtunk. A leszögezett csővezetéken keresztül a legalsó V-ik víztartóból nyert víz Csegezy vizsgálata szerint „baktériummentes kissé kemény víznek felel meg, amely összetevőinek mennyisége és minősége tekintetében már megfelel a jó ivóvíz követelményeinek." A víz szivattyúzva kristálytiszta, azonban néhány óráig állva kissé megzavarodik a belőle kicsapódó vashidroxid következtében. A vas valószínűleg részben a rétegvízben oldott duplaszénsavas vasoxidul (ferrobikarbonát) alakjában szerepel ,amely ha az atmoszférikus levegővel érintkezésbe jut, úgy a könnyen oxidálódó vasoxidul szénsav kiválása mellett vizben nem oldható vashidroxidba megy át. Azonban az is meglehet, amint azt az egyes elemzések rendkívül változó vasoxid mennyiségei is igazolni látszanak, hogy a vastartalom jó része a rozsdától szétmart silány anyagú fúrócsőtől származik. A víz nagy vastartalma azonban a silány anyagú csővezetéknek alumíniumcsővel való kicserélése útján, avagy egyszerű vastalanító berendezés közbeiktatása útján könnyen mellőzhető lesz.
