Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - ifj. Lóczy Lajos dr.: A tihanyi hidrológiai kutatások és azok geológiai tanulságai
132 ifj. Lóczy Lajos dr. Megemlítésre méltó még, hogy CSEQEZY vizsgálatai szerint a legalsó víztartó vize 1 literben 526.60—590.80 mgr szilárd anyagot tartalmaz, melyből a mészoxidra (Ca O) 135.8—136.9 mgr, magnéziumoxidra (Mg 0) 44.6—45.0 mgr, kénsavra (SO ) 28.52—29.07 mgr, kötött szénsavra (C Oi) 194.7 mgr és a vasoxidra (Fe O ) 1.56—16.2 mgr esik. Igen feltűnő, hogy a víz vasoxidtartalma az egyes elemzéseknél mily szélső határok közt ingadozik. A víz keménységét német fokokban kifejezve Csegezy 19.82L-20.0-nak találta. A Halászház melletti Il-ik számú fúrt kút tehát eredményes volt, amennyiben az 46—60 m közti mélységből 12 m-es állandó depresszió mellett napi 150 m\ míg 9 m-es állandó depressziónál, melynél a kút huzamosabb ideig szivattyúzva sem mutatott fárasztást, legalább napi 120 nr\ ivásra alkalmas, baktériummentes jó vizet szolgáltat. Tekintettel arra, hogy a Kopasz hegy alatti partszakaszon a Halászháztól északkeletre, szükség esetén egymástól 40—50 m-es távolságban még legalább négy vagy öt hasonló 65 m-es fúrt kút volna mélyeszthető, ezért abban az esetben, ha idővel Tihany déli partvidékének vízszükséglete fokozódnék, újabb kutak közbeiktatásával a vízszolgáltatást csekély költséggel napi 400—500 m s-re lehetne felemelni. Az elmondottak alapján a következő általános hidrológiai és geológiai következtetéseket vonhatom kutatásaim és a fúrási eredmények alapján. Ivóvíz céljaira alkalmas baktériummentes rétegvíz az eddigi tihanyi hidrológiai tapasztalatok szerint sekély kútakndk útján nagyobb mennyiségben csak ott nyerhető, ahol a Balaton vizszinében, nagyobb vastagságú szálban álló pontusi homokrétegek települnek, amelyek a Balaton vizét nemcsak hogy jól vezetik, hanem tökéletesen meg is szűrik. Ilyen helyek pedig elsősorban Tihany északkeleti oldalán szerepelnek, még pedig a tihanyi kikötőtől északra a Visszhangdomb és a Barátlakások közötti partrészen, majd pedig a Diósi-tető oldalán egészen a homokbányáig terjedő partrészen, ahol suvadások nincsenek és a CONGERIA UNGULA CAP RAE szint alatti vastag homokréteg a Balaton színe alá süllyed. Tihanynak Balatonfüred felé eső északkeleti partjain, suvadásmentes helyeken valóban úgyszólván mindenütt kézifúrások útján már 8—12 m mélységben bőséges jól szűrt jó ivóvízre lehet találni. A Barátlakásoktól északra fekvő ú. n. Itató-kút is melyet az útépítés alkalmával mélyesztettek, hasonlóan a Balaton vízszíne alá süllyedő szálban álló pliocén homokrétegekből termeli kristálytiszta jóízű vizét. Eltekintve attól, hogy a kút környéke ma sincs tisztán tartva, annak vize összetételét illetőleg RIEGLER GUSZTÁV' elemzése szerint teljesen Riegler G.: loc. cit. 123. old.
