Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - ifj. Lóczy Lajos dr.: A tihanyi hidrológiai kutatások és azok geológiai tanulságai

130 ifj. Lóczy Lajos dr. fél és egy méteres vastagságú és csak kevés vizet tartalmazó homokosabbszinteket. A fúrás ezek alatt mindvégig, egészen 42 m mélységig tömött szívós agyagban maradt, amelyből 34 m mélyből kis Bythiniák és egy kis Congeria kerültek elő. A fúrólyukban szivattyúzás után 24 órán belül, alig 80 liter víz gyűlt csak össze, vagyis az meddő maradt. A második mélyebb fúrást a halászháztól északkeletre, attól mintegy 120 m-nyire tűztem ki idb. LÓCZY LAJOSTÓL eszközölt ama adat alapján, amely a halászház előtti balatoni fenékfúrásban a tó feneke alatt szálban álló pontusi homokréteget állapított meg. A Balatonparttól 35 kmnyire a tó víztükre feletti 4.90 m magasságban a partban mélyeszteti fúrás átütvén az agyagos holocén talajt 2.74 m mélyen már a pleisztocén sárga agyagba és kavicsba jutott, amelyen keresztülhaladva 6.55 m mélyben elérte a panóniai pontusi agyagot. A felszín latti 8.86 m mélységben megütött kongériás vasrozsdás homokból már bő, sárgaszínű víz fakadt, amely a víztartó megütése után a fúrólyukban azonnal a felszíntől számított 5.70 m-es nívóig felemelkedett. A második víztartót 17.92 m és 22.17 m közt ütötte meg a fúró, amelyet az első víztartótól egy mintegy 4 m vastag impermeábilis tömött kék agyagréteg választott el. E második víztartó 4.25 m vastag homokos; horizontnak felelt meg, amelyből pirit és gipsz konkréciókat hozot fel a fúró. E víztartó vízszolgáltatása 90 liter/percet tett ki. Sajnos vize magas szulfáttartalma és igen nagy keménysége miatt nem volt megfelelő, úgyhogy a fúrás folytatását javasoltam. A második víztartó alsó részében 17.15 m mélyben egy alig 38 cm vastag kemény homokkőpadot iitött át a fúró, amely alatt egy valóságos pirites konkrécióréteg következett. A napvilágra került piritdarabok rostos szenes kérge arról tanúskodik, hogy a pirit növényi eredetű, amely a szétbomló szerves anyagoknak a vasoldatokra való hatása következtében, redukció útján jöhetett létre. A pirit oxidációja következtében keletkező kénsav a rétegnek finoman elosztott mészanyagát elbontotta, úgyhogy abban a gipsz is kivált. A harmadik víztartó 29.48 m — 33.62 m mélységben fúratott meg, melyet a II. víztartótól egy mintegy 7. 31 m vastag tömött kék impermeábilis agyagszint választ el, mely utóbbi 26.24 m mélységben egy 28 cm vastag kemény homokkőpadot is magába zár. A III. víztartó, miután a felette lévő másik két víztartó lecsöveztetett, 19 m-es depresszió mellett / 166 mm-es csődiaméternél 120 liter/perc vizet szolgáltatott. A szivattyúzást négy napon és éjjelen keresztül megszakítás nélkül váltott munkaerővel folytattuk, mialatt sem a vízszolgáltatásban, sem pedig a depresszióban nem következett be változás. Jellemző, hogy a víz hőfoka 33 m mélységből közvelenül merítve 14" C volt. Minthogy a víznek még mindig magas volt a szulfáttartalma, (1 liter vízben 82.80 mgr SO») a fúrást tovább folytattuk.