Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - ifj. Lóczy Lajos dr.: A tihanyi hidrológiai kutatások és azok geológiai tanulságai

A tihanyi hidrológiai kutatások és azok tanulságai. 125 kútnak iszapos agyagos vizét inkább csak öntözésre használják, míg ivásra inkább a balatonvizet hordják. Mielőtt a Tihanyi-félsziget déli részében végzett tavalyi kutatásaim ról szólnék, szükséges, hogy Tihany geológiai felépítését röviden megvilágítsam. Amint azt Édesatyám

1 balatoni munkájában leírja, a Tihanyi-félsziget pannóniai pontusi rétegekből épült fel, amelyeken számos helyen keresztülhatoltak a bazalttufa és gejzirkitörések. A pontusi rétegek valamikor összefüggő térszínt képeztek az egész Balatonkörnyéken egészen a zalai triaszfelvidék lábáig. Míg azonban másutt a szél deflációja és a denudáció következtében a laza pliocénképződmények lepusztultak, addig Tihanyban azokat a bazalttufa és a kovasavas gejzirképződmények kemény szilárd tömegeikkel eltakarták és megóvták az elfuvatás ellenében. Tihany keleti partjain a pannóniai pontusi rétegek látszólag teljesen vízszintes települést mutatnak. A beható vizsgálat azonban arról győzött meg, hogy azok általában csekély Vi—l°-os északnyugati dőléssel bírnak. így a Fehérpartok látszólag vízszintes Congeria triangularis és Congeria Balatonica tartalmú rétegei a Kopaszhegytől a Nyársashegyig alig észrevehető módon lejtenek. A Nyársashegy déli oldalán emellett valószínűleg még egy többé kevésbé vertikális elvetődés is szerepel, minthogy csak ezáltal magyarázható, hogy azok a pontus agyaghorizontok, melyek a Kopaszhegyen és Nyárshegyen még a Balaton szintje fölé emelkednek, a kikötőtől északra a Visszhangdomb alatt és innét egészen a Diósi-tetőig a Balaton északkeleti partjai mentén teljesen hiányzanak; mert itt minden bizonnyal a Balaton színe alá süllyednek. Helyettük e partrészeken a Congeria ungula caprae által jellemzett horizont feküjében települő vastag homokréteg helyezkedik el a Balaton vízszínében, amely valószínűleg még az agyaghorizont feletti felső »iomokszintbe tartozik és nem fáciesváitozasra vezethető vissza. Sajnos az általam feltételezett törés közvetlenül nem figyelhető meg, minthogy a Hársashegy alatti hegyoldal több ízben lejátszódott hegyomlásainak törmeléke teljesen elborítja a hegyoldalt. A Fehérpartokon és a Kopaszhegynek a halászház felé néző oldalán a gejzirkitörésektől származó édesvízi kovás forráslerakódások és leveles palás mésztufákból álló kemény kalap alatt a felső pannóniai pontusi rétegek települnek, melyek feküjében, a Balaton színe felett kb. 25 m magasságban az Unió Wetzleri-t tartalmazó csillámos és homokos agyaghorizont települ. HALAVÁTS

2 és LÖRENTHEY

3 szerint a felsőpannóniai-pon1 idb. Lóczy Lajos: A Balaton környékének geológiai képződményei. 341. old. A Balaton tudom, tanúim, eredményei. I. köt. 1. Budapest. 1913. 2 Halaváts Gy.: A Balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. 10. old. A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei. I. 1. 4. r. 1902. 3 Lőrenthey I.: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához. 80 u. ott 1906.