Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: Suess és Gautier elméletének konzekvenciája

SUESS ÉS G

AUTIER ELMÉLETÉNEK KONZEKVENCIÁJA 79 keszthely-hévízi tó 33° C hőmérsékletű vize (a forrás hozama JORDÁN KÁROLY mérése szerint másodpercenként közel egy köbméter), mint azt LOCZY LAJOSsal kimutattuk, homokkőpadokkal váltakozó kék agyagból fakad. A forrás helyén, a víz színe alatt mintegy 10 méter mélyen kezdődik egy 25 méter magas homokkőpadokkal váltakozó függőleges agyagfal. E fal egész mentében a rétegek között tör elő a víz. E rétegek dolomiton nyugszanak. A dolomit repedésein jön föl a víz, ahonnan a réteg lapjai közé jut s innen kerül napvilágra. A GAUTIER által feltételezett módon felszabaduló víz, útja első részét, plasztikus anyagon át lassan diffundálva kell megtennie s innen, ha tömör kőzetre akad, annak repedésein át kell felfelé törő útját folytatnia. Ha egy ilyen repedés palás kőzetekre akad s a körülmények arra alkalmasak, úgy a víz útját, vagy annak egy részét a palalapok között elosztva fogja folytatni mindaddig, amíg ismét a palát határoló más kőzetrepedés vagy repedések sorozatain át a felszínre jut. A víz mindaddig, amíg repedésen halad, miután csak kis felületen érintkezik a kőzettel, alig fog lehűlni s a tömör kőzetet csak kis távolságra melegíti át, de amint a palalapok sorozata között nagy felületre terjed szét, először az e mélységben uralkodó hőmérsékletre fog lehűlni, de az utánajövő víz e rétegeket mindjobban fel fogja melegíteni és ha a rétegek elég vékonyak, úgy a vízszállította hő hatására, melynek két oldalról lesznek kitéve, meg fognak lágyulni, sőt ha olvadáspontjuk alacsonyabb, mint amilyen a víz hőmérséklete, meg is fognak olvadni. Az ilyen víz azonban, nemcsak hőszállító testként fog szerepelni. Az izzó víz a plasztikus tömegen átdiffundálva, annak egyes alkotórészeit, főként a kovasavat oldani fogja s azt ismét, amint a hőmérséklete s nyomása csökken, le fogja rakni. De nemcsak lerakja, hanem amint e rétegek mind jobban és jobban felmelegszenek, azok eredeti anyagát a magával szállított anyagok segítségével átfogja alakítani, a bázikusabb kőzeteket savanyúakká fogja tenni. Sőt még az is megtörténhetik, hogy később a víz, a már átalakított és megolvasztott kőzetet újból elbontva, abból a kovasavat ismét a magasabban fekvő rétegekbe szállítja, úgyhogy mélyebben bázikusabb, magasabban savanyúbb kőzetek képződésére adjon alkalmat. Egyszóval ilyen módon lehetséges, hogy a földkéreg magasabb rétegeiben szekunder magmatűzhelyek keletkezhessenek, amilyenek létezését már régebben is feltették, de keletkezésüket elfogadhatóan magyarázni nem tudták. Ha egy ilyen szekunder magmatüzhely gyűrődést szenvedő területre esik, úgy annak tartalma részben idegen kőzetek közé fog sajtolódni és ha a gyűrődés következtében a tűzhelyet a mélységgel összekötő repedés elzáródik, úgy a víznek fölfelé áramlása e helyen megszűnik, a tűzhely lassan kihűl és végül, ha annak kihűlt anyaga a felszínre kerül, azon mindama jelenségek megfigyelhetők lesznek amelyeket a geologusok a plutonikus kőzetekről leírnak. Megtörténhetik az is, hogy egy ilyen másodlagos magmatűzhelynek a mélység felé vezető nyílása nyitva marad, míg a fölfelé vezető nyílásai elzáródnak. Ez esetben azonban, miután a magasabb rétegekben a nyomás kisebb, mint a mélyebben fekvőkben, a víznek felfelé áramlása nem fog megszűnni, hanem tovább fog áram-