Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: Helyneveink vízrajzi szókincse
118 STRÖMPL G ÄBOR DR, Folyóvizek. Névcsoportja változatos. Különösen az alföldi vízfolyásokra van sok szavunk, mert halászó, pákászó népünk a sokféle eredetű és természetű folyóvizeket mind megkülönböztette. Több névnek, szónak pontos definícióját megadni ma már nem is tudjuk, de szorgos utánjárással és céltudatos kutatással ezek számát mindinkább csökkenthetjük. S csökkentenünk kell, mert éppen Alföldünk régi vízrajzának feltárásánál van ennek jelentősége. A vízrajzilag ill. hidrologiailag helyesen meghatározott nevek révén jóval pontosabb képét tudjuk adni a síkvidéki folyórendszereknek. Csermely = a legkisebb folyóvíz, forrás-patak. Csergő (csörge, cserge) = u. a., bár nagyobb patak és forrás megjelölésére is alkalmazzák. Séd (sé, sid, sit, zsid, sí, süt, süd) = már sokféle alakváltozata is ősi eredetére utal. Valóban, a patak ősi és tősgyökeres magyar szava ez, melyet úgy a szakirodalomban, mint az iskolai tankönyvekben feli kellene újítani. A patak t. i. a szláv potok öröke, mely a régi jó sédet nyelvünkből szinte teljesen kiszorította. Helyneveinkben azonban (nemcsak a Dunántúl!) sokhelyt megmaradt. Ér (érd, hér, vér) = bővizű, de alacsony (vizenyős?) partok között mozgó pataknyi v. kisebb folyónyi víz. A lápok vízfolyásai között is gyakoriak voltak. Erke, erge = u. a.; néhol csekély mélyedés. Eretség = vízerek hálózata, rendszere. Fok = 1. az érnek annyiban ellentéte, hogy magas partok között mozgó folyóvízre vonatkozik, 2. árvízi meder (v. ö. halvány), 3. folyóvizek torkolati „köz"-e; rendszerint jó halászó hely. Folyás = 1. patak, ér. 2. lápok megduzzadó, árvízi ere. Okor (akor, akur) = patak; török eredetű szó. Pl. Mónos-okor község = malom -)- patak. Folyóvizeket jelentenek alábbi szavaink is, de pontos értelmüket még nem tudjuk. Bágy = ér? Kucorgó = folyás? ér? Kengyel = ér? Megy er? = ér? rév? Sár, sár-víz = folyóvizekre ugyancsak használatos. Ügy tetszik, csak iszapos, lomha folyású vízerekre vonatkozott. A Lajta régi magyar neve Sár volt, alkalmasint alsó folyásának mocsaras melléke miatt. Áj (ály, ád, aj, ágy) = patak; ellentéte az időszakos aszó és szár v. szaraz-patak. Pl. Torna mellett az Áj- és Szár-patak szomszédosak. Ez utóbbinak vize a szádelői völgyben elapad. Időszakos, helyesebben évszakos, nyáron elapadó, esős időben megújuló vízfolyásokat jelentenek: Száraz (-ér, patak)
