Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: Helyneveink vízrajzi szókincse

HELYNEVEINK VÍZRAJZI SZÓKINCSE 119 Szár (-patak) Kadarcs Pece Aszó (szó) (ellentéte az áj). Vissza-folyó = ér, melynek folyási iránya árvíz idején ellenkezőre fordult. * A karsztos területekre jellemző visszafolyó = búvó patak, mert a földből jött forrásvize, a földbe folyik „vissza". A folyóvizek gyakori jelzői közül az alábbiak érdemelnek figyelmet. Egynéhánya már egymagában is folyóvizet jelent. Sebes = sebes vizű patak. Erős = u. a. Fehér (-víz) = sellőző, habzó patak. (Tócsáknál e jelző sokszor a szikes víz fehérlő, zavaros színére utal.) Folyók. A ma használatos folyó és folyam (= nagy folyó) mellett a múltban jóval több szavunk volt a nagyobb vízfolyások megjelölésére. Ezek mindegyike már csak a helynevekben található. Sár = folyó. Sió (sijó, siu, siju, sivó, séjó, sia) hideg vizű folyó. Alakváltozatai a séd-éve 1 vetekszenek, ami e szavunk régi és elterjedt voltára utal. Jó = folyó. Csak összetételeiben ismerjük; pl. Sajó (Saj+jó?) Tápió (Táp+jó?), Hejő (Hév+jó?). Va = folyó. Csak összetételeiből ismerjük; pl. Bold-va, Rony-va, Ondo-va (?). Ügy - folyó. Folyó ágai. Kis = ellentéte az öreg vagy újabban nagy. Fiu, fiók = kis. Öreg = nagy. Hajó-út = hajózható folyóág. Holt-(hót, hólt) ág vagy holt-x (pl. Holt-Tisza) = elhagyott folyómeder, melyben esetleg csak árvízkor folyik víz. Haló = holt-ág. Halvány (halovány) = u. a. Morotva = u. a. Dög-, döglött-x = u. a. Folyó részletei. Fő és tő = 1. az általános részben. Torok = torkolat. Ág = néha eredet, kezdet, a fő-ve 1 egyjelentésü. Csurgó = sellő, azaz a sebesen, fodrozva rohanó víz.