Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Maucha Rezső dr.: A fényintenzitás mint hydrológiai tényező

A FÉNYINTENZITÁS MINT HYDROLOGIAI TÉNYEZŐ 63 intenzitás görbéjének alakját követi. Ez a kísérletsorozat tehát azt mutatja, hogy az optimálisnál erösebb megvilágítás borult időjárárásnál a nyári napforduló környezetében még a déli órákban is csak 1 méter mélységig hatol le. A 13. és 14. sz. ábrák két téli napon végzett kísérletsorozatra vonatkoznak. Az egyiket november 29-én derült égnél, a másikat pedig december 7-én borult és ködös időjárásnál hajtották végre. November 29-én (1. 13. sz. ábrát) a felszíni vízrétegekben a kora délutáni órákban a fényerősség az optimális13. ábra. A tengeri diatómák photosynthetikus oxygéntermelésének mértéke a nap különböző szakában és a tenger különböző mélységeiben MARSHAL és ORR nyomán. 1927. november 29-én derült időnél. Napsütés tartama 6 óra. Nap magasság 12°58'. felszínen. méter, lm, — • — 2 m, — — — 4m, — •• — 6m mélységben. nál erősebb volt, mert 12 órától a termelés nagyobb mértékben csökkent, mint 3 és 6 óra között, úgy hogy a görbén egy kis horpadás figyelhető meg. Hogy ez tényleg az optimálisnál nagyobb fényerő következménye, arról onnan győződhetünk meg, hogy a fényerősség görbéje viszont épen ebben az időszakban emelkedik. Az összes többi mélységben a világítás az optimálás alatt volt az egész napon át, mert az assimilatios görbék csaknem pontosan olyan alakúak, mint a fényintenzitási görbe. Végül a december 7-i kísérletsorozat arról tanúskodik, hogy borult téli napon még a felszínen is az optimális erősség alatt marad a világítás. Ekkor ugyanis a görbék alakja minden mélységben többé-kevésbbé a fényintenzitás görbéjéét vette fel. Miként az édesvízi, akként tehát a tengeri phytoplankton is egy a közvetlen napfény erőssége alat fekvő fényintenzitásnál éri el legnagyobb termelő-