Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Maucha Rezső dr.: A fényintenzitás mint hydrológiai tényező

64 MAUCHA REZSŐ DR. képességét, vagyis annak assimilatios folyamatának fényintenzitási optimuma van. Legjobban tűnik ki ez a 16. sz. ábrán feltüntetett görbék alakjából. Ezeket MARSHALL és ORR akként szerkesztették fenti kísérleteik alapján, hogy minden kísérletsorozatnál az egyes mélységre vonatkozó egész napi oxygéntermeléseket külön-külön összegezték és a kapott számokat az abscissára mérve, az ordinatára a megfelelő mélységeket vitték rá. A június 9— 10-i kísérletsorozatnál a legnagyobb mérvű termelés mintegy 2 méter mélységben volt észlelhető, úgy hogy a görbe alakja teljesen megfelel az oxygén rétegezödési 14. ábra. A tengeri diatómák photosynthetikus oxygéntermelésének mértéke a nap különböző szakában és a tenger különböző mélységűben MARSHALL és ORR nyomán. 1927. december 7-én borult időnél. Napmagassag 11°42'. felszínen, Va méter, lm, — • — 2 m, — — — 4m, — •• — 6m mélységben. görbék nyári alakjának. A június 28-án borult időnél végzett kísérletsorozat alapján szerkesztett görbe azt mutatja, hogy a maximális termelés mintegy 1/.

i m mélységben figyelhető meg, de a görbe mág most is az abscissa positiv iránya felé domborodik ki. Hasonló lefolyású a derült téli időjárásnál november 29-én végzett kísérletsorozat görbéje is, mert mint fentebb láttuk a felszín környezetében még akkor is legalább a nap egy szakában az optimálisnál nagyobb fényintenzitás uralkodott, csakhogy a görbe alig dudorodik ki pozitív irányban és az optimálisan megvilágított réteg csaknem a felszín alatt fekszik. A borult december 7-i időjárásnál ellenben valamennyi vízrétegben egész napon át az optimálisnál gyengébb fényerősség uralkodott, miért is az egész napi oxygéntermelést feltüntető görbe a felszíntől a fenékig állandó csökkenést mutat. A görbék lefolyása teljesen követi tehát a BREHM-RUTTNER