Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Maucha Rezső dr.: A fényintenzitás mint hydrológiai tényező

A FÉNYINTENZITÁS MINT HYDROLOGIAI TÉNYEZŐ 45 a tóvíz chemiai öszetételét, főleg mésztartalmát, a biocoenozis qualitativ és quantitativ összetétele pedig elsősorban a mésztartalomtól függ. Minél több meszet tartalmaz valamely víz, rendszerint annál gazdagabb flórája és faunája. Ezért a balti typusba tartozó tavakat eutroph (jól táplált), ellenben a subalpin typusba tartozókat oligotroph (rosszultáplált) vizeknek is nevezik. Könnyen megérthetjük, hogy az eutroph vizekben élő gazdag limnobios élénk anyagcsere forgalma világosan tükröződik vissza a tavak oxygénrétegeződésén is. A felszínhez közel (epilimnion), ahol a körlég hatása leginkább érvényesül és a behatoló fénysugarakat a víz még csak részben absorbeálta, az assimilatio folytán a víz oxygénnel telített, sőt mint mindjárt látni fogjuk, gyakran túl-telített is lehet. A mélyebb (hypolimnion) vízrétegekben a fény hatása háttérbe szorul, miért itt a dissimilatio kerül túlsúlyba, amely mint oxygénemésztő folyamat a viz szabad oxygéngáz készleteit elhasználja. Minél mélyebbre megyünk annál erősebb a dissimilatio, míg az iszapban és a rajta fekvő vízrétegekben az elhullott szervezetek testmaradványain

3 . élősködő baktériumok tevékenysége következtében teljes oxygénhiány is állhat be. Ezzel szemben az oligotroph vizekben az élet olyan szegény, hogy a dissimilato oxigén-emésztő hatása a víz oxygénrétegeződését alig befolyásolja. Az igaz, hogy a felsőbb vízrétegekben az assimilatio még itt is nagyobb ingadozásokat hozhat létre az oxygén tartalomban, ez azonban könnyen megmagyarázható. Az assimilatio és dissimatio ugyanis egymással egyensúlyban vannak az egész tóban, de míg az assimilatio csak a felső vízrétegekben megy végbe, addig a dissimilatio a tó egész víztömegére oszlik meg. Érthető tehát, hogy az assimilatio hatása élesebben jelentkezik, mint a dissimilatioé. Az elmondottak után most már beláthatjuk, hogy az assimilatio és dissimilatio egyaránt nagy mértékben befolyásolják az oxygénrétegeződést, ha tehát az optimális és meddő fényintenzitásra vonatkozó fent közölt kísérleti megállapításaink helyesek, feltétlenül jelentkeznie kell azok hatásának a szabad természetben végzett oxygénrétegeződési vizsgálatok eredményein is. Hogy ezt megítélhessük, BREHM ÉS RUTTNERNEK

6 a lunzi Obeisee-n végzett vizsgálatai eredményeit közöljük, melyek a 3. sz. ábrán láthatók. Az ábra abscissáján a víz oxygén tartalmát köbcentiméterekben, ordinátáján pedig a víz mélységet méterekben tüntettük fel. Az ábra a lunzi Obersee-nek az 1922. évi január 30-án (I), június 10-én (II) és július 15-én (III) 3. ábra. A lunzi Obersee hőmérsékleti rétegződése BREHM és RUTTNER szerint. I. 1922. január 30-án, II. június 10-én III. július 15-én.