Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: Magyarország hévvizei. Lehet-e Budapestből fürdőváros?

18 PÁVAI VAJNA FERENC DR. elvezetik, s hacsak valami vízzel telt barlangüreget, vagy földalatti búvópatakot, szivárgó repedést nem csapolunk meg, általában nem igen szoktunk ezekben vizet találni mindaddig, amíg el nem érjük a dolomit, vagy mészkőfélék alatt fekvő valamilyen vizet át nem eresztő agyagos kőzetet. Rendesen ilyen helyen fakadnak a gazdag, ki nem apadó, nem változó vizű mészkőhegységi források is. Ha a dolomit vagy mészkő vízzel van tele magasabban is, mint az úgynevezett triász-víz esetében, az elsősorban annak a jele, hogy alul jól záró réteg van, de ez viszont a mélyből felszálló juvenilis víz felnyomulását is megnehezíti, vagy meg is akadályozhatja. Ezeket előrebocsátva lássuk elősször is, hogy van-e egyáltalán juvenilis víz és milyen természetű lehet az? A hajdúszoboszlói víz kapcsán WESZELSZKY professzor úrral folytatott eszmecserénk közben arra a konklúzióra jutottunk, más idegen szerzők nyomán, hogy a magmában vízgőz annak magas hőfoka és magasnyomás miatt nem is lehet, ott csak legfennebb annak alkatrészeit a hidrogént és oxigént kereshetjük. Ezek a felső, viszonylag hidegebb kőzetekbe hatolva, az ottani hőmérséklet és nyomás alatt inkább azok ásványi anyagában kötődnek le, hiszen bizonyos hőmérsékleten az ásványok is elvesztik kristályvizüket. Vagyis még a magma feletti kőzetrétegekben is olyan magas hőmérséklet van, ahol a felülről odajutott kőzeteket alkotó ásványok elsősorban a kristályvizüket veszítik el, azután az egyes ásványalkatrészek is elváltozásokat szenvednek. Feltételezhető, hogy ezen változások közben annyi hidrogén és oxigén válik szabaddá, amennyi nem tud lekötődni a még magasabb helyzetű és még alacsonyabb hőmérsékletű kőzetekben, s a végén olyan hőmérsékleti és nyomás viszonyok közé kerül, hogy vízgőzzé alakulhat át. Ennek a vízgőznek azonban semmi köze a magmához, ez nem egyéb, mint a régi geologiai korok felszíni csapadékából, az akkor képződött és átalakult kőzetekben kémiai lekötés által fogvatartott hidrogén és oxigén, amely a kőzetek repedésein és rétegdőlésmentén felfelé vándorolva a végén tényleg magas hőmérsékletű vízzé sűrűsödik össze a hidegebb és hidegebb kőzetekben. Intrusiók, Iakkolitok esetében a mélységi kőzetek kihűlésénél, ha egyáltalán szabadul fel belőlük hidrogén és oxigén, s az nem inkább a beolvasztott régi kőzetek alkatrésze volt, közvetlen juthat a környező hideg kőzetekbe lehűlt gáz, gőz vagy cseppfolyós halmazállapotú víz, de a hidrogén és oxigén egyrésze itt is előbb feltétlenül chémiai lekötést szenved. Látjuk tehát, hogy az úgynevezett juvenilis víz nem származhatik közvetlenül a magmából, hanem csak a magmába beolvadó, abban mintegy feloldódó szilárd földkéreg kőzeteiből, s az valósággal mint amazok izzadmánya fogható fel. Ez a megítélés azonban igen fontos útmutatásul szolgál arra vonatkozólag, hogy ezt az így is tetemes mélységből származó vizet hol keressük ? Mindenesetre ott, ahol a földkéreg egyes nagy pásztái mélyen lesülyedtek a földkéreg alatti izzó magmáb a.