Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: A budapesti ásványvízkincs gazdaságosabb kihasználásáról

A BUDAPESTI TERMÁLIS ÁSVÁNYVIZKINCS GAZDASÁGOSABB KIHASZNÁLÁSÁRÓL 15 talpunk alatt nagy hőmérsékletű víz, — de erre vonatkozólag csak egyetlen egy fúrószelvény áll rendelkezésünkre, amely ezen ismeretünket alátámasztja és ez még mindig csak az 1878-ban befejezett ZSIGMONDY VILMOS fúrta városligeti artézi kút. Egyedül csak ez ér le ugyanis egészen a melegvízrezervoáirg. Már a margitszigeti fúrás nagyszerű vízsugarának dacára sem tekinthető vele egyenrangúnak, mivel nem jutott le egészen a dolomitig. Még kevésbbé esnek mérlegbe a félbemaradt Budapest Károly-körúti fúrás a Br. ORCZY-féle házban, továbbá a második margitszigeti, mely a rózsáskert déli végénél indíttatott meg és végre az elszerencsétlenedett újpesti fúrás. 1878 óta, tehát csaknem egy félszázad alatt már csak a tudományos kutatás szempontja is megkívánta volna, hogy valahol egy alkalmas ponton legalább még csak egy tájékoztató fúrást lemélyesztessünk. De ezzel — legalább a Székesfőváros területén senki még csak gondolatban sem foglalkozott, mivel minden ilyen irányú szándék a vízjogi törvénynek még ma s érvényben lévő tilalmával találkozik, — amelyben ki van mondva, hogy Pesten legfeljebb a kiscelli agyag eléréséig fúrható meg a talaj, — Budán pedig épen csak 8 m-re szabad lemenni a talajban való ásással vagy fúrással, nehogy a vízkincsben valami hiba essék. És ez a felfogás csak akkor enyhült meg szemlátomást, amikor 1919-ben a Lukács fürdőben sikerült demonstrálni, hogy még csak a 8 m-ig engedélyezhető kutatási mélység alatt fekszik egy 7 m vastag kavicstelep, amelyen a 16 m-ben sziklából (márga hasadékból) fakadó Lukács-forrás oldalt kitérve a Dunába szökik! Ma tehát inkább azt valljuk, hogy mindegyik hévforrás, vagy forrás általában kizárólag az ő saját geologiai viszonyai szerint kezelendő, akár megóvása, akár célszerűbb foglalása szempontjából. Ép úgy vagyunk a hévvíznek a fúrás által való netáni elnyeletése rémével is, amelytől a multakban még sokan egészen indokolatlanul féltek. És hasonlóképen győzedelmeskedett a megítélésben végre még az a törvényszerű tapasztalati tény is, hogy artézi fúrásnál a kifolyó víz mennyisége a kifolyás pontjának emelése által szabályozható, a kifolyás tehát kézben tartható, sőt — ha a csövezet kívülről is jól el van zárva — teljesen meg is állítható. Óvatosan tehát nemcsak hogy hozzá lehet, hanem hozzá is kell nyulnunk egyes forrásain khoz egyrészt azért, hogy netáni veszteségektől megóvjuk (gondoljunk csak a szökevényforrásokra) — másrészt pedig, hogy célszerűbb foglalással, illetve fúrással (főleg a budapesti termális vizekre gondolva) a hűvösebb felsőbb karsztvizek, de elsősorban a Duna vizének befolyásától mentesítsük. Ezzel az utóbbi beavatkozással hévforrásaink saját magasabb temperaturájuk érvényesülését segítjük elő. Egy-két próbafúrás tájékoztató lesz általános szempontokból is és vállalkozásunk lényegesen meg fogja javítani a helyzetet. Általában ma az a jogos törekvés, hogy még a pesti oldalon is néhány artézi fúrással melegvizet termeljünk, mivel ezt nagykiterjedésű hévvízrezervoárunk okvetlenül még elbírja. Higiénikus fürdőket akarunk létesíteni Pest városa egyes külső kerületeiben, s ugyanezt akarja Újpest városa is, mely