Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Dalmady Zoltán dr.: Az ásványvizek vegyi összetételének grafikus ábrázolása
54 DR. DALMADY ZOLTÁN Egy-egy elemi alkotórész mennyiségének összehasonlítására jól használhatók a súlytáblázat adatai. Például jelezhetem egymás mellé állított különböző hosszúságú oszlopokkal az összehasonlított jódos vizekben található jód, milligrammokban kifejezett mennyiségeit. Többféle elemi alkatrész súlymennyiségeinek egy oszlopon, egymás után való föltüntetése igen bonyolulttá teszi a rajzot még akkor is, ha a sorrendet mindenkor megtartjuk és az anionokat és kationokat különálló parellel oszlopokban tüntetjük föl. Maga az a körülmény, hogy e két oszlop nagysága egymástól jelentékenyen különbözhetik, igen megnehezíti az ábra megértését, további földolgozását és a közvetlen összehasonlítást. Érthető, hogy általános elismertségre talál E. HINTZ és L. GRÜNHUT (1903.) javaslata, hogy a millival értékek szolgáljanak a grafikus ábrázolás alapjaiul. És minden újabb javaslat ugyanezen irányban mozgott. A legyőzhetetlen nehézség, amellyel az ásványvizek összetételének grafikus ábrázolásakor meg kellene küzdeni, abban áll, hogy rendkívül különböző nagyságrendű adatokat kellene azonos méretegységekkel feltüntetnünk. Nem lehet egy konyhasós ásványvíz 20—25 gramm Cl tartalma mellett a O'OOL gramm J tartalmát ugyanazon léptéken megrajzolni. A millival értékekben még nagyobb különbségek jelennek meg, s ép ezért egyszerűen letettünk arról, hogy az ásványvizek teljes összetételét ábrázoljuk egyazon rajzon. Az ásványvizeket, különösen az orvosi gyakorlat szempontjából, két csoportba szokás osztani, s megkülönböztetjük 1) jelentékeny sótartamuknál, nagy töménységüknél fogva értékes vizek csoportját (pl. keserű-, glaubersós-, konyhasós-, földes-, stb. ásványvizek) és 2) a különleges elemi alkatrészüknél fogva értékes ásványvizek csoportját (jódos, arzénes, vasas, stb. ásványvizek.) Míg az első csoport jellegét mindenkor bizonyos anionok és bizonyos kationok kombinált előfordulása szabja meg, addig a másik csoport tagjaira egyetlen egy gyök mennyisége a jellemző és az értékmegszabó, míg a sókká kombinálási lehetőségnek kérdése háttérbe szorul. A grafikus ábrázolás különösen az első csoportba tartozó vizeknél bír jelentőséggel, hiszen a kationok és az anionok egyenértékszámainak feltüntetésével már a víz minősége csaknem tökéletesen jellemezve van, csak az oldott alkatrészek abszolút súlymennyiségének megítélése okoz nehézséget. Általánosan bevett szokás, amely úgy a gyakorlat, mint a tudományos vizsgálódás szempontjainak egészen jól megfelel, hogy a nagy sótartalmuknál fogva értékes ásványvizek kationjai közül csak a nátriumot, kalciumot és magnéziumot, anionjai közül pedig csak a chlor-, a sulphát- és a hydrocarbonationt vesszük figyelembe. Összesen tehát csak 6 alkatrész volna a grafikus ábrázoláson feltüntetendő. Ha az ábrázolás ez alkatrészeknek nemcsak relativ, egymáshoz viszonyított mennyiségeit akarja föltüntetni, hanem az analízisből számított millival mennyiségeket is, úgy a föladat megoldhatatlan. HINTZ és GRÜNHUT ábrázolásában csak a csekély sótartalmú vizek összetétele ábrázolható egyszerű vonalhosszúsággal, vagyis egy dimenzióban. Már a