Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Sigmond Elek dr.: A hidrológiai viszonyok szerepe a szikesek képződésében

6 SIQMOND ELEK DR. területeken felhozta az alkali sókat a felső talajszintekbe.

1 Hasonló eseteket találunk másutt is Amerikában, Egyiptomban stb. ahol a szárazföldi sóstalajok keletkezésében nem egyedül a száraz éghajlat, hanem az időszakos túlbő nedvesség is kimutathatólag szerepet játszott. Végre GLINKA : Die Typen der Bodenbildung c. értékes munkájában egyenesen rámutat arra, hogy a szárazföldi sóstalajok a száraz éghajlatban ott képződnek csupán, ahol időnkint visszatérőleg túlbő nedvesség hat a talajra, ahol ugyanis nedves éghajlat esetében savanyú rét, vagy láp-talajok keletkeznének. Rámutatott GLINKA arra is, hogy ezek a talajok alkalikus közegben képződtek és lényegesen különböznek a savanyú közegben kilúgzott podzol- talaj típusoktól, amelyekhez különben alaktanilag nagyon hasonlítanak.

2 Az amerikai talajfelvételek pedig azt bizonyítják, hogy a sók felhalmozódása ott erősebb, ahol az altalaj-víz közelebb fekszik a felszínhez. TREITZ az aszályos éghajlatú vidékeken a vizenyős rétek agyagát, majd pedig a mocsári erdőségeket tekinti a szikesedés kezdetének.

3 Ez utóbbi véleményhez csatlakozik BALLENEGGER is.

4 GÜLL, LIFFA és TIMKO pedig az Ecsedi-láp agrogeologiai viszonyairól írva (Magy. Földtani Intézet Évkönyve XIV. köt. 5. füzet) rámutatnak, hogy a lecsapolt láp a fokozatos kiszáradás folyamán elszikesedik. Mindezeket összefoglalva ma már kétségtelenül megállapítható, hogy a szikesek s általában a szárazföldi sóstalajok nem egyedül a száraz éghajlatnak képződményei, hanem ehhez még szükség van időszakonkint visszajáró túlbő nedvességre, többé-kevésbbé vizetzáró altalajra. így azután érthető az, hogy a szikesek képződése, de javítási lehetősége is a terület hidrológiai viszonyaival összefügg. így pl. Pestmegyében a dunavölgyi lecsapolandó medence szikesei a terület hidrologiai viszonyaival függnek össze. TREITZ PÉTER leírása értelméban ezek abban az egykori tófenékben találhatók, amely a diluviumban mint alsó tó szerepelt és amelyet nyugaton a már akkor szárazra került pontusi rétegek, keleten a Bajától Kiskörösig, majd Kecskeméttől Ceglédig húzódó homok vonulatok határoltak. A medence mai kiterjedésében kb. Soroksár alatt Dunaharasztinál kezdődik és eleinte délkeleti irányban halad Alsónémedi, Ócsa. Sári, Alsódabos és Gyón irányában kisebb megszakításokkal egészen Izsákig és Orgovány pusztáig. De Bugyi alatt délfelé elágazik és kiszélesedik. Kúnszentmiklóstól északra és keletre alkotja az Ürbőipuszta elnevezésű nagy medencét, amely Kúnszentmiklóstól délre lassan szűkül és Szabadszállásnál egészen szük csatornát alkot kb. Fülöpszállásig. Ettől délre ez a medenceág kissé délnyugatra hajlik és megint erősebben kiszélesedik Pusztaszentimre és a gróf TELEKI-féle tetétleni major között és így halad délfelé, sok lősz ill. homok 1 Bővebbet W. W. MACKIE: Reclamation of white-ash lands affected with alkali at Fresno, California. Wash. 1907. U. S. Dep. of Agric. Bureau of Soits Bull. 42. 2 Dr. GLINKA K.

: Die Typen d. Bcdenbildung 1914. Berlin 177. 1. A TREITZ P. Sósföldek a Magy. Alföldön. Földtani Közi. XXXVIII. (1908) ; továbbá „Talajgeografia" c. ért. Földrajzi közi. 1913 évf. 4 Dr. BALLENEGGER R. : Adatok magyarországi talajok chem. összetételeinek ismeretéhez. Földt. Int. (1916. évi jelentés.)