Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Sigmond Elek dr.: A hidrológiai viszonyok szerepe a szikesek képződésében
A HIDROLOGIAI VISZONYOK SZEREPE A SZIKESEK KÉPZŐDÉSÉBEN 1 szigetecskével nagy nyelvszerü domb foszlányokkal szakítva kb. Kiskörös szintjéig. Ezután ismét tölcsérszerűleg össze szűkül a medence, mig Hajós tájékán éri el kb. legdélibb csúcsát. A keleti oldalán a medencét ma is futóhomok buckák vagy kötöttebb homokos szőlőkertek és domborulatok határolják. A nyugati oldalon vonul végig az az újabbkori lősz sáv, amely amikor lerakodott, a pestmegyei medence viz alatt állott. A vízbe hullott porból agyag és vályog keletkezett, ez alkotta a vízhatlan altalajt és mivel a tónak nem volt levezetése, a száraz éghajlatban besűrüsödött sós víz a tó iszapjában halmozódott fel. Idővel egyre kevesebb lett a víz utánpótlás és a sekély víz helyenként egészen bepárolgott, másutt ingoványossá, nádassá vagy lápszerüvé vált. Azokon a helyeken, ahol időközönként beszáradt a föld, szikesek keletkeztek, mert itt meg volt mind a három kellék a szikesedéshez: száraz éghajlat, vízetzáró altalaj és időszakos tulbő nedvesség. Az állandóan nedvesen maradt helyeken találjuk ma a turjánokat és egyéb lecsapolásra szánt területeket. Jól vigyázzunk azonban nehogy ezekaterületeklecsapolás után elszikesedjenek és a nádasok kipusztulva teljesen terméketlen területekké váljanak. Nevezetesen ha a felületi vízeket rendes átszűrődő és kapilláris vízvezető képességgel rendelkező talajokról levezetjük, akkor az utánpótlás a mélyebbi talajvizekből a talajvíz szintjének állásához mérten pótolható. Itt azonban a mélyebb talajvizet teljesen elválasztja a felületi víztől a szikes agyag, amely vízhatlan. Ennek vízhatlan voltáról nem csak a közvetlen helyszíni kísérletekkel győződtem meg, hanem ezt bizonyítja az az általános tapasztalat is, hogy ha azokon a szikeseken olyan mélyre fúrunk le, hogy a szikes agyagot átmetszük és lejutunk a durvaszemü homokba, itt nemcsak víz fakad, de a víz gyorsan felemelkedik és közel a felszín magasságáig jut. Ez azt bizonyítja, hogy a víz itt nyomás alatt állott és a szikes agyag átfúrásával ez alól felszabadult. A szikes alatt található víznek vízgyűjtő medencéje tehát nem a felette található szikes agyag, hanem a szikeseket környékező magasabb fekvésű partok és dombok. Az a körülmény, hogy ez az altalajvíz is rendesen alkalikus, nem szükségképen vezethető vissza a felette elterülő szikesek sóira. Mert a durvaszemű homokréteg ezt a távol eső vízgyűjtő területekről hozhatta és az idők folyamán egyre tőbb só halmozódott fel benne. Mert úgy látszik ennek az altalaj víznek nincs állandó és jó lefolyása a földárjával. Fel kell tételeznünk, hogy itt egy mélyebb vízetzáró réteg alkotja annak a második medencének alját. Azt nem tudom megállapítani, hogy ennek alja milyen mélyen fekszik, és hogy milyen nagy kiterjedésű és egyöntetű az a medence. Sőt azt sem állíthatom eddigi tapasztalataim éttelmében. hogy ez a legalsó ilyen medence. Valószínű azonban, hogy a diluvium korabeli, sőt még az előző geologiai korszakban itt előfordult tó fenekét is ilyen vízhatlan agyag vagy más vízhatlan közét alkothatta, amelyre azután a különböző víz és szél áramok a különböző finomságú homokot besodorták és a medence alját betöltötték. Körülbelül hasonló hidrologiai viszonyokat tapasztaltam Szeged vidékén,
