Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Liffa Aurél dr.: A jászkarajenői „Mira” keserű vízű forrás hidrogeológiai ismertetése

A JÁSZKARAJENŐI „MIRA" KESERŰ VIZŰ FORRÁS HIDROGEOLOGIAI ISMERTETÉSE. Irta : LIFFA AURÉL dr * műegyetemi rk. tanár, m. kir. főbányatanácsos. A csak nem régen „Mira" néven forgalomba hozott keserűvíz forrás területe a pestmegyei Jászkarajenő határának DK-i részén, az ú. n. Jenői II. dűlőben fekszik, mintegy 6'0 km távolságban a községtől, a szolnok-kiskúnfélegyházai vasúti vonal és az újkécskai határ összeszögellése közelében. — Térszíne — az 1. ábrán látható térkép vázlat szerint — egy alacsony, majdnem teljesen sík és csak imitt-amott egy-egy dombtól, nagyobb homokbuckától megszakított, hullámos külsejű területet alkot. Emelkedése Ny felé alig észrevehető, K felé pedig ugyanoly csekély esést mutat. A közeli környék legmagasabb pontját a Kocsér határában fekvő Posza halom 106 m magas dombja képezi, míg a legmélyebbet az e területtel K felől határos Tisza vízszintjének a 0 pontja képviseli. Ez utóbbinak tengerszint feletti magassága e helyen 85 m-ben van megállapítva. M i v e 1 e két szélső pont egymástól való, légvonalban mért távolsága 24 km, a közbe eső terület kilométerenkénti esése mindössze 0'87 m-t tesz ki. A térszínnek e rendkívül csekély esése oka annak, hogy a csapadék vizek kellő lejtő hiányában lefolyni nem képesek, hanem a felszínhez közelfekvő vízrekesztő agyagrétegen felgyűlve, a közeli terület nagy részét posványokká, mocsarakká, sőt tavakká változtatták át. Különösen Jászkarajenő s Törtei között találunk nagy számmal ily kisebb-nagyobb kiterjedésű tócsákat, ahol azok szerteszórva 50-nél is többet tesznek ki. E különböző nagyságú állóvizek egy részét a Kőrösi-ér vezeti le, amely forrásterületünk É-i határán, a Jenői I. és III. dűlő között haladva a Tiszába ömlik. Más része természetes utat keresve lefolyásának, a területen szana-széjjel bolyong. A Jenői II. dűlőben is találunk ilyen természetes esésükre bízott vizektől ellepett területet, amelyen azok csak hosszú kanyargás után találnak lefolyást a már említett vasút-vonal közelében fekvő Fényes-tóba. Dacára a térszín csekély esésének, a szerte-széjjel fekvő tanyák mindenikén találhatók kutak, amelyek 4—5 m között változó mélységben 2'0 m, sőt nem ritkán még ennél is nagyobb vízoszlopot tartalmaznak. Vizük ugyan csupán csak a Tisza medre felé lejtő talajvíz, amely azonban úgyszólván mindenütt ember és állat részéről egyaránt élvezhető. Figyelemmel kisérve az ivóvizet szolgáltató kutak elhelyezését, azt tapasztaljuk, hogy valamennyien az alluvium mélyedményeit beszegő diluviális par* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1923. évi december hó 12-én tartott szakülésén.