Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: A Gömör–Tornai karszt hidrológiája

32 STRÖMPL GÁBOR DR. is feltüntetik. (Gyökértó, Verestó stb.) Valamennyi a Szilicei fennsíkon és a Galyaságon található. A tornai-tó — mesterséges duzzasztás. Olyik tó már elláposodott (Csernai-tó) s számuk ezzel is csökken. A szilicei Gyökér-tó — mint említették — egyszer el is tünt, lefolyott. Vize — állítólag — a gombaszögi forrásoknál (?) (6 km-rel nyugatra!) buggyant volna föl. Van állóvíz a völgyek mentén is. Különösen a Torna-víz és Bódva völgye bővelkedik bennök. A Bódva-völgy mocsaras, ingoványos állóvizei azonban csak részben tartoznak a karszthoz, legnagyobb részük a Bódva árterét kisérő mocsaras-ingoványos holtvíz. Karsztvízzel kapcsolatos állóvizet Torna táján találunk a Bódva tágas völgyében. Torna és Somodi között, a Béres-patak mentén mocsaras helyek vannak, amelyeken források fakadnakA források és a mocsár lappangó vize: karsztvíz, mert a m'ély mederben folyó patak vize nem áztathatja fel a környező rétséget, csak a felfakadó karsztvíz. Ehhez hasonló karsztvíz felfakadást találunk Komjáti mellett a „Pasnyag" helyén, ahol a völgyi rónán több forrás körül talajvíz módjára gyűlik meg a víz. Még szembeszökőbb a karsztvíz felfakadásából meggyülemlett állóvíz a görgői Nagytó helyén, majd a Méhész melletti rétségen és Almás táján. Valamennyi helyen völgyi rónán fakadnak fel a vizek, de a közeli pataknál (Torna-víz) magasabb szintben, úgy hogy patakvíz nem, hanem csak a közeli karszt karsztvize lehet. S ha tüzetesebb tanulmányokkal gondosabban kutatnánk utána a karsztvíz völgyi felfakadásainak, még több helyütt is akadnánk hasonló jelenségekre. Még egy sajátságos jelenséget kell megemlítenem területünkről. Nem víz, nem is karsztjelenség, hanem — jég az, amiről szólni már a teljesség okáért is kell. Karsztunkban két jégbarlang van. Az egyik a szilicei Led nice jóval ismeretesebb, semhogy róla újat mondhatnék. A Barka i-jégbarlangról azonban még hallgat az irodalom. Pedig ez a — különösebb. A barkai jégbarlang a barkai Felsőhegyen, a N a g y H a 11 ó k ő (881 m) (nem Holló-kő!) északi falában van. Azért „halló"-kő, mert a sziklák belsejében zúgó légvonatot — hallani lehet. S e légvonattal kapcsolatos a jégbarlang is. A Hallókő északi fala u. i. hegycsuszamlás következtében kettérepedt. A lecsúszott, helyesebben lerogyott, lesuvadt sziklafal útjában megakadt, megbillent s ferde helyzetben úgy feküdt neki a hegynek, hogy alul járható hasadék maradt. Úgy néz ki a lerogyott sziklafal, mintha valami hatalmas kőtáblát a falnak támasztanánk neki. Fennt zárt, alul azonban alagútszerü rés marad a fal és a tábla között — amelyen a levegő végigfúhat. — A barkai barlangnál is ilyen hasadékszerű a barlang ürege s rajta is keresztül fú a lég. Az erős huzatot a barlang hűs levegője okozza, ezt meg a barlang jege hűti le. — Honnan kerül azonban a barlang hasadékába a jég ill. a víz? Ennek magyarázatát már a barlangon kívül kell keresnünk. A Hallókő lapos tetején u. i. hosszant elnyúlt 3—4 m széles s közel 100 m hosszú függélyes falú nyitott szádájú, betemetett fenekű sziklarepedést találunk, az ú. n. Hó lyuk at. E repedés ugyancsak hegycsuszamlás