Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KŐZETELVÁLTOZÁSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 71 palákban, kétségtelenül hidrotermális folyamatok által képződtek; (DAUBRÉE 46, 116—117, FUCHS-DELAUNAY 47, 1.344—348, EGOZCUE & MALLADA 61). Nem messze onnan, Salamanca-tartományban, a Sierra de Béjar-ban, Montemayor mellett, M ORENO és LLETGET szerint (61, 352, 47, I. 348) a gránitból fakadó 42° C-ú kénes források száraz maradékában még ma is 9'7%> P 3 0 5 van. A hidegkúti medencében hidrotermálisán elváltozott dolomitban előforduló aluminiumfoszfátot az analógiák alapján szintén hidrotermális eredetűnek tartom. 5 5 A budapesti recens hévvizek különben még ma is tartalmaznak, bár csak kis mennyiségű foszforsavat. * * * Még az a kérdés merül fel, vájjon ezek az újonnan hidrotermális kőzetelváltozásokként felismert jelenségek, (dolomit és mészkő elporlása átkristályosodás révén, a márga festékfölddé válása stb.), igazolják-e SCHRÉTER dr.-nak azt a nézetét (174,216—219), amely szerint a Budai-hegységben hajdan feltört hévvizek posztoligocénkorúak, amely nézetét főleg a kovasodási jelenségek előfordulási körülményeire alapította. Erre nézve csak annyit mondhatok, hogy észleléseim ezt a feltevést mindenütt csak igazolták. Seholsem tapasztaltam pl. azt, hogy a dolomit vagy a dachstein-mészkő kőporrá kristályosodott volna át a hévvizek hatására, anélkül, hogy a fedő eocén és oligocén rétegek is nem mutatták volna az elváltozás nyomait. Arra nézve, hogy csakugyan a mediterránban kezdődött-e a geizirszerű hévforrások működése, ahogy azt SCHRÉTER felteszi, újabb bizonyítékot nem tudok szolgáltatni, mert a Budai-hegység belsejében nincs mediterrán lerakódás, amelynek elváltozását meg lehetett volna figyelni. SCHRÉTER (174, 219) a hajdani hévforrásmüködést a Visegrádi-hegységet felépítő mediterrán andeziterupciókat követő posztvulkanikus jelenségnek tartja, míg SCHAFARZIK (165, 10) kvarcporfirokkal (liparitokkal) hozza összefüggésbe a geizirtüneményt, amelyek szerinte a Velencei-hegység északi meghosszabbításában fennállt, ma már elpusztult paläozoos hegységben törtek fel az alsó mediterrán elején, vagy azt közvetlenül megelőző időben. Ennek a kérdésnek eldöntésére a régi hévforrások nyomainak olyan pontos térképezésére volna szükség, amellyel ezidőszerint nem rendelkezünk s amelynek keresztülvitelére a rendelkezésemre álló rövid idő alatt nem gondolhattam. Lehetséges, hogy tulajdonképen mind a két nézet helyes, de időrendi különbség van a két hévvízi kitörési ciklus között, amennyiben az andeziterupciókat követő hévforrások részben ugyanazokon a törésvonalakon törhettek fel, amelyeken előzőleg a Iiparit-erupciók után keletkezett geizirek találtak utat a felszínre. Az 5 5 A hidegkúti anyag sajátságaiban emlékeztet arra a Stájerországban St. Peter-nél (Leoben mellett) a Brandbergen talált ásványra, amelyet annak idején SCHRÖTTER (177) elemzése alapján schrötterit néven ismertettek s amelyről HELMHACKER (83, 239) később kimutatta, hogy nem önálló ásványnem, hanem a variscit és halloysit keveréke. Sajnos a lelőhely genetikai viszonyai még tisztázatlanok; LEITMEIER & HELLWIO (112. 52).
