Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
72 SCHERF EMIL andezites magmával összefüggő hévvizek nagyobb alkáli-karbonáttartalmával függhetnének össze azok a tünemények, amelyek későbbi kovasavoldásra engednek következtetni, bár az is lehet, hogy a savanyú kovasavas szénsavas kovasavat lerakó, NaHCO ; i-tartalmú ősi termák egyszerűen csak a CO á apadása folytán változtak egyes pontokon alkálikus kovasavatoldó Na 2C0 3-os forrásokká. Kétségtelen, hogy az ősi, kovasavas források jellege jobban illik a liparitokhoz, mint a kevésbbé savanyú andezitekhez. Bármint is legyen, bizonyos az, hogy a dolgozatomban leírt kőzetmetamorfózisok megismerése után sokkal kiterjedtebb hévforrás-működésre kell következtetnünk a BudaPilisi-hegységben, mintsem azt eddig hittük, amikor csupán a kovásodásokat és baritlerakódásokat tekintettük hévforrásnyomoknak. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a hajdani hévforrások nem csupán egyes peremi termális vonalakról, hanem az egész Budai-hegység területéről, amelyen hajdan a sakktáblaszerű vetődési rendszeren törtek fel, húzódtak vissza a mai vonalukra, a Dunához. Az a körülmény, hogy a Szt.-Endrei-Visegrádi andezit-hegységhez közelebb esö, Piliscsaba-Pilisvörösvár között emelkedő hegycsoportban a metamorfózis-jelenségek sokkal kiterjedtebb területen mutatkoznak, mint a Budaihegység déli szélén, ahol inkább csak kisebbméretű elváltozott töbröket találunk, továbbá azok a jelek, amelyek a vörösvári hegyekben magasabb hőfokú vizek feltörését gyaníttatják, amellett szólhatnának, hogy ezek a jelenségek csakugyan az andeziterupciókkal kapcsolatos posztvulkanizmussal függnek össze. A Visegrádi-hegységgel nyugaton határos esztergomvidéki szénterületet sajnos nem tehettem ebből a szempontból tanulmány tárgyává. A sárisápi langyos források hírnökei annak, hogy ezen a vidéken is volt erősebb hévvíztevékenység. Erről különben a triász-alaphegység karsztvízjáratai is tanúskodnak. 5 6 A Budai-hegységben, a Pálvölgyi-barlangban látottak alapján ugyanis úgy képzelem el a karsztvízjárat-kialakulás első fázisát, hogy a diszlokációs hasadékok mentén feltört hévvizek a hasadék mellékkőzetét az idők folyamán átkristályosították, azaz laza kristályporrá változtatták, amelyet később a köröző karsztvizek a kristálypor nagy viszonylagos felülete folytán könnyen feloldhattak, talán mechanikailag is elvihették. A Pálvölgyi-barlang üregrendszerében, amely a Szépvölgyi úttal párhuzamos és arra merőleges diszlokációs hasadékoknak köszöni eredetét, ma is vannak még olyan részletek, amelyek a diszlokációs vonal mentén feltört hévvizek által elváltoztatott kőzettel (bryozoás-márga) vannak kitöltve. A karsztvízjáratrendszerek sajátságos alakja, — sűrű vízjáratgócok, amelyeket csak kevés ér köt össze, — szintén keletkezésük módjából folyik. A horsztokban, melyekben hasadék csak kevés, vagy egyáltalában nem képződött, a forróvizek sem fejthették ki romboló munkájukat, míg a hegymozgásnak alávetett részekben közreműködésükkel sűrű vízjáratrendszer képződött. * * * 5 6 Legújabban SCHRÉTER is kifejtette (176, 117—119), hogy ezeknek a vízjáratoknak kioldásánál szénsavas melegvizek szerepeltek.
