Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KŐZETELVÁLTOZÁSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 67 rétegek elváltozásakor keletkezett, (hiszen ezek a márgák, amint már említettem, a környéken mindenütt festékfölddé változtak) s onnan került a vízzel együtt a homok közé. Az itt feltört hévvizek sok kovasavat tartalmaztak, amiről a fényképen látható gombaalakú szikla csoportozatok kvarcos koronája tanúskodik. Kissé hátrább, keletebbre, az erdőben a hegygerincen még sokkal hatalmasabb méretű hidrokvarcit-tömbök ágaskodnak; (ezenkívül egész vasércszerü kitöltések is fordulnak elő). A Budai-hegység déli peremén még több ponton termelték az ilyen módon elváltozott pannon-pontusi homokot piktortéglagyártás céljára; pl. többek között a Kakuk-hegyen Budaörs községtől északra. 5 1 A mártonhegyi Denevér-utca kavicsos homokkövéről, amelyet geológusaink egy, br. EÖTVÖS JÓZSEF által talált (1. SZABÓ 201, 47) Aceratherium incisivnmállkapocscsont és néhány HOFMANN által talált csiga alapján (174, 211) szintén pannonkorúnak tartanak, SCHAFARZIK (164, 194) azt írja, hogy a hévforrások működése következtében impregnálódott limonittal. Legyen szabad megjegyeznem, hogy még tovább mehetünk, azt mondhatjuk, hogy magát a homokkőkeletkezést is a laza kavics-homok-takaróból, a hajdani kovasavas hévforrásoknak tulajdoníthatjuk. A Gellérthegy déli lejtőjét borító eocénkorú szaruköves breccsáról 5 3 már MOLNÁR J. (129, 170; 130, 4, 5) írja: „A szarukőbreccsia, egy megelőző földtani korban működött kovasav tartalmú forrásnak fennmaradt emléke, most távolabb esik a meleg forrásoktól ..." A Ferenc-József híd budai hídfőjénél, a szarukőbreccsa alatt a Szt.-Iván-barlang mellett, a villamosvasúti alkalmazottak tornyos házikója fölött épített lépcsőnél meg is találjuk a forrásvizek útját jelző dolomit-kőport. Érdekes, hogy ezzel szemben még nem történt kísérlet arra, hogy a Budai-hegység jellegzetesen kovasavas kötőanyagú hárshegyi homokköveinek képződését a hajdani kovasavas hévforrások működésével kapcsolatba hozzák. Geológusaink ennek a rejtélyes képződménynek sztratigrafiájával és kavicsanyagának származása kérdésével sokat foglalkoztak. SCHAFARZIK FERENC, id. LÓCZY LAJOS és VENDL ALADÁR kutatásai alapján ma azt tartjuk, hogy ennek a homokkőnek kvarckavicsai, amelyek a Budai-hegység egyetlen egy kőzetéből sem származtathatók, a hegység területén kívül, az óharmadkor elejéig fennállt, kvarcitokban bővelkedő, kristályos hegység letarolódásakor keletkeztek és erős tengeráramlatokkal a Budai-hegység triász- és eocénképződményekből álló alaphegységének abráziós partszegélyére sodródtak. De vájjon honnan ered az a kemény kalcedonszerű kovasavas cement, 5 1 Már a Budai-hegység területén kívül, hasonló, 13—15°/q „kaolinszerű földet" tartalmazó porlékony kvarchomokkö fordul elő PETRIK (144, 14) szerint az esztergomi NagyStrázsa hegyen; mindenesetre ott is hasonló posztvulkános folyamatok eredményeképpen. 5 2 A budai Farkasvölgy fölött emelkedő Ördögormán, ahol szintén erős hévforrásnyomok vannak (1. SCHAFARZIK 165), ugyanez a szarúköves kovás kötőanyagú breccsa borítja a déli lejtőt.
