Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
68 SCHERF EMIL amely ezeket a litorálís homok- és kavicstelepeket kemény kvarcos hárshegyi homokkövekké alakította? Tudomásom szerint ezzel a kérdéssel idáig még nem foglalkozott senki. A kvarcos kötőanyagú hárshegyi homokkövet genézis szempontjából nem lehet a permi vagy az alsótriász vörös kvarcos cementű homokkövekkel összehasonlítani. Ezek az utóbbiak arid klímájú, lefolyástalan kontinenseken képződtek, ahol az összehalmozódott kavics- és homok-telepekben köröző lúgos reakciójú sóoldatok szállították széjjel a kovasavat, amelyet magukból a kavicsokból kioldottak. A hárshegyi homokkő kavicsai és homokjai ellenben szubtropikus tengerparti klima alatt rakódtak le, nem arid vidéken és később, a hegység kiemelkedése után sem távozott olyan messzire a tenger, hogy sivatagi kvarcos homokkő képződhetett volna a laza homoktelepekből. Geológusaink, akik a Budai-hegységben dolgoztak, úgylátszik hallgatagon felteszik, hogy a kovasavas kötőanyagot az oligocén tengernek ugyanazon áramlatai hordták a kavicstelepekbe, amelyek magukat a kavicsokat és homokokat is ideszállították. Ugyanabból az oligocén tengerből származtatják azonban a budai márgát is, sőt azt azonoskorúnak is veszik a hárshegyi homokkővel, melyet az alsó-oligoczén mélyebb-tengeri fáciesének, a homokkövet pedig a partmenti heteropikus fáciesnek tekintik. Hogy egyeztessük ezt össze a homokkő kötőanyagának kémiai jellegével, ha azt ugyanabból a tengerből származtatjuk, — nem kellett volna-e a homokkőnek is márgás és nem kovasavas kötőanyagot kapnia ? 5 3 Nem valószínű tehát, hogy tenger-áramlatok hordták volna össze a kovasavas cementet, hanem annak képződésére valami más okot kell keresnünk, melyet a kovasavas hévvíz-feltörésekben vélek megtalálni. Olyan módon cementezhették össze ezek a hévvizek a laza oligocén partmenti lerakodásokat, ahogy ezt MOLNÁR nyomán az eocén szarúkőbreccsa kialakulásáról hisszük. Azokon a helyeken, ahol kavics vagy homok lerakódott ugyan, de a kovásító hévvízfeltörések hiányoztak, homokkő sem képződhetett és ezért a hegység posztoligocén kiemelkedése után az erózió a laza kavics-homok-üledéket ezekről a helyekről csakhamar eltüntette. Ezért a hárshegyi homokkő csak foszlányokban maradt meg és pedig olyan pontokon, ahol az alaphegység dolomitjának, mészkövének átkristályosodása s a többbi felsorolt jellemző kőzetelváltozás jelzi a széles körzetben felnyomult hévvizeket. A transzgrédáló hárshegyi homokkő sokszor takaró módjára fedi a kőlisztté porlódott dolomitot; (pl. a hidegkúti medence északi oldalán). Ebből a szempontból érdekes az is, hogy a Pilisvörösvár-Piliscsabatábor között emelkedő hegycsoportokban, ahol kovásodásnak sehol nyomát sem észleljük, a hárshegyi kovás homokkő helyett is meszes kötőanyagú homokkövet találunk. M Legújabban TOBORFFY GÉZA dr. foglalkozott a budapestvidéki oligocén képződményekkel; (208). Ő is érzi az említett nehézséget, mert a következőket írja a hárshegyi homokkőről: „Mint durvább parti képződmény, az egykori oligocén tenger peremlerakódásának látszik, mely — noha összetételében az áramlathordta allochton kvarcos kötőanyag dominál, — mai ismereteink alapján a budai márga equivalensének bízvást elfogadható;" (35. old.).
