Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

HÉVFORRÁSOK OKOZTA KŐZETELVÁLTOZÁSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 63 Távolabb a középponti masszívumtól, még a harmadkori üledékekben is mutatkozik a hévvizek tevékenységének a nyoma. Bennük a júra-üledékek halloysitját GRUNER leírása szerint (79, 101,) az a fehér kaolinszerű agyag helyettesíti, amely néha egész kaolinagyagtelepekké koncentrálódik, vagy pedig a homokokat kaolinos-halloysitos kötőanyagú homokkövekké alakítja. Ilyen „kaolin"-előfordulások vannak a francia középponti fennsík északi széle előtt, Brenne-nél (Dep. Indre) (

GRUNER 79, 101) és a délkeleti oldalon les Eyzies és Sarlat (Dep. Dordogne) között. Az utóbbi helyen a bányászott zsiros tapintatú „kaolin"-ban áttetsző fehér halloysit-erek mutatkoznak. FUCHS (47, I. 625 —627). véleménye szerint ezek az anyagok a krétaidőszakutáni nagyméretű geizirműködés termékei, azokkal a malomkövek gyanánt használt hidrokvarcitokkal együtt, amelyek nemcsak itt, hanem a centrális masszívumot övező harmadkori dombokon más helyeken is (

GRUNER 79, 101), különösen a Vienne és Creuse folyók mentén, mindig aluminiumhidroszilikátok társaságában fordulnak elő. Ezeket az adatokat végül még kiegészíthetem azzal, hogy DAUBRÉE (42; 44, 156) szerint a Pyrenäusokban Cauterets-nél (Dep. Hautes-Pyrénées) a gránitból fakadó Mahouraforrás kvarcgeodákban talkszerű gyöngyház-ezüstfényű anyagot rak le még ma is, amely TERREIL elemzése szerint főleg Mg, K, Na-tartalnui aluminiumszilikátból áll, hozzákeverődött Ca C0

3-al és Mg C0

3-al. Ugyancsak a Pyrenäusokban Louhassoa-nál (Dep. Basses-Pyrénées, Bayonne-tól D-re) DAUBRÉE (40, 419) szerint a halloysit, mint a hajdani hévforrások üledéke fordul elő az ércteléreken. Összefoglalólag azt mondhatjuk, hogy a franciaországi lelőhelyeken a halloysit és a hozzá hasonló szilikátok a mélyben végbement gránitbomlás termékei gyanánt fordulnak elő, amely bomlást a vetődéseken felhatolt forró, C0

2 tartalmú vizek okoztak, amit már GRUNER és DAUBRÉE is felismertek. Az aluminiumoxid-kovasavvegyületek esetleg kolloidális oldatban is felszállhattak a mélyből, amint azt THUGUTT (206, 37) ezekre az anyagokra nézve általában lehetségesnek tartja. Az oldatból a hőfok, nyomás és a gáztartalom megváltozásakor a fedő üledékes kőzetekben csapódtak ki ezek az anyagok, a forrásműködés ellanyhulásakor pedig már magában a gránit hasadékaiban is. Ez, az a képződési mód volna, amelyet a mártonhegyi feltárás leírásakor b) alatt említettem; azonban azt hiszem, hogy nem okvetlenül szükséges ezeket a szilikátokat a Budai-hegységben is a mélyben jelenlévő gránitmagból származtatni, amelyből preformált alakban jönnének fel, hanem feltehetjük azt, hogy a márga-agyag-féle közetek szilikátos anyaga játssza nálunk azt a szerepet, amit a francia előfordulásoknál a gránit tölt be. Az a körülmény sem szól kés z halloysit-anyagnak a mélyből való felszállítása mellett, hogy KOCH A. egy és ugyanazon helyen egymásmelleit három összetételben merőben különböző anyagot talált.

4

6 A Yellowstone-park iszap-fortyogóiban („mud puffs") ma is főinek a mi festékföldjeinkhez és tűzálló agyagjainkhoz hasonlítható fehér és vörös iszapok. ENDLICH F. M. 1873-ban elemzett ilyen iszapokat (1. PEALE és LEFFMANN 140» 416); a „Lower Geyser Basin" iszapfortyogóinak rózsaszínű lerakodása a következő összetételt mutatta: Si 0.

2:44'61°/o, AI, O

a:45"09%, Fe

2 O

s: 1"86 \ 4

6 L. a IV. táblázatot (54. oldalon); a VIII. rov. anyaga halloysit; a lX.-é kovasavas vasas bauxitnak, a X.-é vasmentes kovasavas bauxitnak volna nevezhető.