Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
64 SCHERF EMIL Mg 0 : 2-66%, Ca O és Na 3 O nyomok, H 2 O : 8-65%, összesen 102-87%, amiből a mol.-arány Al 2 0 3: Si 0 2 = 1 00:1 "68; a „C a s 11 e Geyser" (Upper Geyser Basin) kékes színű lerakodása tartalmazott: Si 0 3 : 50-70%, Al 2 0 3 : 20-27%, Fe 3 0 3: 3*25%, Mg O : 11*55%, Ca O és S 0 3 nyomok, H 2 0:15-15%, összesen 100-92%; Al 2 0 3: Si 0 2 = 1"00:1-24. STEITZ A. a Yellowstone-park ismeretlen helyéről származó iszapokat elemezett (PEALE és LEFFMANN 140, 416); egy levendula színű féleségben talált Si 0 2: 22*2%, A1 30 3:58-6%, Fe a 0 3: 0-6%, Ca 0 : 4*2%, H 2 0 : 5"2%, H 3 B 0 3 : 3*2%, amiből Al a 0 3 : Si 0 2 = 1-00:0-64; egy rózsaszínű lerakodás tartalmazott: Si0 2:32-6%, Al 20 3:52'4%, Ca 0 : 8-3%, Na 2 O + K 3 O : 4-2%, H 2 0 : 2"5%, összesen 100-00%, amiből Alj 0 3 : Si 0 3 - 1-00 : 1"05. HOCHSTETTER (84, 150—151) leírása szerint Új-Zélandon is hasonló (kollyrit-\é\t) anyagok képződését okozzák a geizirhatások. Kétségtelen, hogy a forró, túlhevített és bontó gázokkal telített víz bázist kilúgzó munkáját még sokkal tökéletesebben végezhette el a mélyben a Budaihegységben, mint ahogy ezt a mai iszap-geizírek felszíni medencéiben látjuk. Arra nézve, hogy milyen körülmények között képződik az elbomló földpátos kőzetekből kaolin és milyen körülmények között a halloysit-montmorillonit-allofán-csoportba tartozó szilikát, az irodalomból határozott feleletet nem kapunk, részben talán azért is, mert minden amorf, kolloid, kaolínszerű anyagot közelebbi vizsgálat nélkül „kaolin"-nak szoktak mondani. Úgy látszik, hogy a kaolin dekompoziciós termék, melyben az A1 20 3 és Si 0 2 még gyökszerűen együtt maradt, ahogy az eredeti szilikátból kilépett, míg a halloysit erélyesebb szilikátbomlás és utána következő szintézis eredménye, mely folyamatnál tehát az Al 3 0 3 és Si 0 2 az eredeti ásvány (földpát stb.) elbomlásakor előbb különvált, majd a képződött aluminiumoxidliidrát és kovasavhidrát kedvező egyensúlyi viszonyok közé jutva ismét egyesült, de már nem kaolinná, hanem halloysit- stb. szilikáttá, 4' vagy ha STREMME felfogását valljuk, aluminiumoxidhidrád-kovasavhidrát-keverékgéllé. 4 8 Természetesen nem szükséges, hogy az ebben a szekundär szintézisben résztvevő aluminiumoxidhidrát ugyanabból az ásványból származzék, amelyből a kovasavhidrát is, vagyis a kettő együtt mozogjon, hanem lehetséges az az eset is, melyet a márgának festékfölddé alakulásakor feltettem, hogy t. i. csak a kovasav van a felszínre törő hévvízben oldva és találkozik útjában olyan kőzettel, mely a C0 3 4 7 Ebből a szempontból kár, hogy nem rendelkezünk olyan adatokkal, melyek a kaolin és halloysit egymásközti viszonyát közelebbről megvilágítanák oly esetben, amikor ez a két anyag egymás mellett fordul elő, mint pl. les Eyzies-en. 4 8 STREMME (189, 665, 666) összeállításából is kitűnik, hogy a halloysit-elemzések általában véve az AH O3: Si O2 = 1 : 2 arányt meglehetősen megközelítik; lehetséges ezért, hogy egy 2 Si O2. AH O3. 2 H2 O összetételű kolloid állapotú halloysit-szilikát valóban létezik. Ezzel szemben a montmorillonitok nagyon változó összetételűek s bennök már a régi kutatók találtak szabad kovasavhidrátot. STREMME azt hiszi (196, 45), hogy azok a halloysitok, melyek a 2 Sí O2. AI2 O3. 2 H2 O-nak megfelelő összetétel mellett víztartalmuk javarészét csak az izzításkor bocsátják el, mint pl. a LE CHATELIER (107) által vizsgált halloysitok. tetemes mennyiségű kaolin-anyagot tartalmaznak.
