Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

62 SCHERF EMIL üledékeknek t. i. a liászos homokköveknek, alsó-oolith-jáspisos agyagnak, az alaphegységgel határos részeit is áthatják. GRUNER (79, 99) rámutat a Romanéche mellett lévő mangánércelőfordulással való hasonlatosságra, melynek oka az, hogy mind a két előfordulás hasonló, t. i. hidrotermális módon jött létre. GRUNER szerint (79, 80, 85) ahalloysit és nontronit ezen a vidéken nagy mennyiségben mutatkozik; a homokkövek egészen át vannak itatva halloysit-anyaggal (v. ö. DAUBREÉ 40, 420, 421 és DUFRENOY közléseit (58) is)A Nontron mellett lévő Saint-Pardoux-la-Riviére mangánbányájából írta le BERTHIER (12) elsőízben a nontronitot. A Thiviers mellett lévő Saint-Jean-de-Colle-ról származó montmorillonitot SALVÉTAT (160, 103—106) vizsgálta; imol.-arány A1.,0

3: SI0

2 = 1 : 3"42) Thiviers mellől Mougesról confolensit került elő (LACROIX 106, 1.482); a Nontron melletti Millacról pedig a montmorillonitnak egy másik félesége, amelyet KENNQOTT (93) delanovitnak nevezett el (LACROIX 106, I. 483). A Marcognac mellett levő bányákból St. Yrieixnél (Dep. Haute-Vienne), ahol a csillámpalában csapó granulit- és pegmatitereknek elbomlott földpátjából keletkezett kaolint bányászszák, nontronit is előkerült (DESCLOIZEAUX 51, I. 210; LACROIX 106, I. 490). Brivesről (Dep. Corréze) DUFRENOY (58, 399) említ halloysitszerű vasas agyago(Al

2 0

3: Si 0

2 = 1 : 2-33); a források működése egyébként itt a környéken ólomércek képződésére is vezetett, amelyeket pl. Brivestől ÉNy-ra Chabrignacnál bányásznak. A középponti, masszívum déli szegélyén, a hidrotermális eredetű ólom-, cink-, vasérc- és kaolinelőfordulások egész sora ismeretes,

4

5 melyek közül a víztartalmú alumíniumszilikátok előfordulását csak Bruniquelről (Dep. Tarn-et-Garonne) jelzik, ahol COQUAND szerint (29, 354) a vasoxídhidrátokhoz: „kovasavas és aluminiumoxidos agyag keveredik, különböző összetétellel"; BERTHIER elemzéseiben az Al

2 0

3 : Si 0

2 mol.arány a különböző féleségekben: 1'00: 163, 1'00: 1*25, 100 : 23'54 volt. A Limousin nyugati szegélyén, Confolens vidékéről (Dep. Charente) ismertették a confolensitot (BERTHIER 13, 58, v. ö. LACROIX 106, 1. 482), melyet DAMOUR és SALVÉTAT (37, 380) elemeztek; (montmorillonit féleség, Al

s 0

3 : Si O

s = 1 : 4-66). Chanteloube mellett a La Vilate-i bányában (Dep. Haute-Vienne) DESCLOIZEAUX és Salvétat (160, 112—113) közlése szerint (v. ö. LACROIX 106, I. 477 is), elbomlott pegmatitnak földpátanyagából keletkezett 1 e n z i n i t (halloysit-féleség, Al

a 0

3: Si O

s = 1 : 1*71) fordul elő. Poitiers-nél (Dep. Vienne) alagútépítéskor találták a s t e a r g i 11 i t-nak nevezett montmorillonit-féleséget (DESCLOIZEAUX 51, I. 205; LACROIX 106, I. 482). Montmorillon-nál (Dep. Vienne) DAMOUR és SALVÉTAT (37, 376) közlése szerint barnás agyag tartalmazta az erről a lelőhelyről elnevezett szilikátot (v. ö. LACROIX 106, I. 482 is). La Trimouille-nél (Dep. Vienne) a rózsaszínű montmorillonit 1 m vastag telepet képezett (másodlagos helyen ?), recens kavicstelepben (LACROIX 106, IV. 749). A középponti masszívum északi szegélyén GRUNER (79, 92) leírása szerint az alaphegységre települt mezozoikus képződmények hosszú távolságokra telítve vannak forrásvízi termékekkel (v. ö. DAUBRÉE 46, 130 is). Chaillac és Saint-Benóit-du- Sault-nál (Dep Indre) pl. az alsóliászkorú arkózának aluminiumszilikátos cementje, a feltűnő piros vasoxidszineződések, melyek egész vörösvasérclerakódásokká dúsulnak, kovásodások és barit-lerakódások jelzik a hajdani hévvizek feltörését (

GRUNER 79, 95) La Chátre-nál (Dep. Indre) és Saint-Christoph-le-Chaudry-nál (Saint-Amand-Mont-Rond mellett, Dep. Cher) hasonlóképpen aluminiumhidroszilikát alkotja a jáspiserekkel és vasas-mangános ércekkel áthatott homokkő kötőanyagát (

GRUNER 79, 92; DUFRENOY 60, II. 133). La Chátre-nál és Beaumerle-nél Cháteaumeillant mellett (Dep. Cher) ólomérceket is hoztak létre a hévforrások; (DE LAUNAY-FUCHS 47, II. 51). 4

5 Például Combecave Figeac mellett (Dep. Lot) ólomcinkércek, továbbá Aveyron tartományban: Aspriéres: ólomércek, Cransac: kaolin, ólomércek, Villefranche és Najac környékén: ólom és cinkércek. Veuzacnál a források működése vörös vasérc keletkezésére is vezetett (COQUAND 29, 337—338). Aveyronban: Mondalazacnál, vasércek, Creisselsnél ólomércek és Lozére tartományban: Marvejols környékén ólomércek, Mende környékén ólomércek és kaolin. Florae vidékén ólom- és rézércek, Meyroues és Vialas helységeknél ólomércek fordulnak elő.