Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV ÄLTOZ ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 47> fekvő helyeken más-más vörös színnel, mikor a mállási tényezők regionálisan ugyanazok s egyébként is a mi vidékeinken limonithoz vezetnek, mint mállási termékhez. A víztelenedett vasoxidgél RUFF, VAN BEMMELEN S a többi kutatók egybevágó adatai szerint nagyon nehezen veszi fel ismét a vizet, illetőleg hidrátizálódik limonittá. Az említett muzsalyi stb. geologiai példák bizonyítják, hogy ez a hidrátizálódás hosszú geologiai periodusok alatt sem következik be' 3 8). Nincs tehát semmi nehézsége annak, hogy a Budai-hegység kőzeteinek leírt vörös színeződéseit is „fosszilis"-aknak ne tekintsük. A vörös gél annál nehezebben hidrátizálódik, minél magasabb hőfokon víztelenedett el annak idején. Talán nem véletlen dolog, hogy a mai termális vonal mentén a Gellérthegy alján a piros színek háttérbe szorulnak a sárga-barnák mellett és hogy a Márton-hegy tetején is a felsőpannon homokkő a hévforrások által inkább barnára, mint vörösre festődött; (v. ö. SCHAFARZIK 164, 194.). Talán már a pannon időben csökkent le annyira a hévvizek höfoka, hogy a leválott vasoxidgél nem víztelenedett el olyannyira képződésénél, hogy az azóta elmúlt idő alatt az atmoszferiliák hatására nem limonitosodhatott volna 2 9). Ezzel szemben olyan helyeken, ahol az előzők szerint a legforróbb vízfeltöréseket sejthetjük, mint pl. Piliscsaba tábornál, az élénk piros színek uralkodnak. * * * A karbonátos kőzetektől eltérő változásokat szenvedtek hegységünkben a szilikátos kőzetféleségek, elsősorban a budai márga. Elváltozását legjobban a Mártonhegyen lévő feltárásban tanulmányozhatjuk, melynek ismeretét SCHAFARZIK tanár úr szívességének köszönhetem, aki egyik újabb közleményében (164, 194—195) csak röviden emlékezik meg az itt található forrásnyomokról. Az I. kerületi Tamás-uccában felfelé haladva, először a változatlan budai márgában járunk, mely az út melletti feltárásokban itt-ott kissé zavart rétegzést mutat, de általában véve a Mártonhegyen 30° alatt 8 H 9 H dőlésben borítja a dolomitot. A térszín hirtelen emelkedése árulja el, hogy a Mártonhegy dolomitrögjét elértük, amely vetődés mentén bukkan fel a mélyből. A hegy tetejéhez közel, közvetlenül a Tamás-ucca 10. sz. villa mögött, a dolomit az út mellett levő vízszakadékban, mely ezen a helyen délre fordul, az oldalban lévő kis kőporkaparásokban, hol fehér, hol sárgás finom, kristályos kőliszt alakjában fel van tárva. 8 0) A vörös vasoxidnak egyébként RUFF szerint (157, 3428 old. jegyz.) oly erős festőképessége van, hogy tetemes limonittartalmat is elföd. 2 A) SCHAFARZIK a limonitosodásokat a homokkőben lévő pirit bomlásával magyarázza. so A feltárás az 1 : 25000 lépt. térképen a „Villa Holl" szónak kb. utolsó „l"-betűje alatt, az 1 : 75000 léptékűn pedig a „Mártonhegy" szónak „M" betűjétől É-ra, a Mártonhegyi kocsiút fölött rajzolt árok oldalában fekszik.
