Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
48 SCHERF EMIL A kőlisztes dolomit hepe-hupás felületét a budai márga hozzásimuló, megzavart rétegzésű padjai borítják. Azt, hogy valóban budai márgával van dolgunk, csak feljebb az árokban lehet megállapítani, ahol a felső márgarétegek hozzáférhetők, mert a közvetlenül a poralakú dolomiton fekvő alsó márgapadok a felismerhetetlenségig elváltoztak. A sárgásszínű dolomitport legfelső 10—20 cm-ében zsiros tapintatú anyag hatja át, mely után 1—3 cm-es fehér, amorf, viaszkopálszerű anyagból álló réteg következik. Ez a réteg az egész feltáráson végig mindenütt közvetlenül a dolomitliszt fölött követhető. Anyagát, nyelvhez tapadó, körömmel karcolható, vékony szilánkban a széleken áttetsző, típusos gélt SCHAFARZIK (164, 195) kvalitatív vizsgálat alapján „montmorillonit"-nak mondta. Egyelőre csak előzetes jellegű kvantitatív elemzésnek vetettem alája, melynél csupán a Si O a, Al^Oj-f-FejOa, továbbá a 103° C-on felül s alul távozó H„ 0 meghatározására szorítkoztam. Megjegyzem, hogy Fe 20 3 csak igen kevés, MnO egyáltalában nincs jelen, úgy hogy az elemzés eléggé megbízható tájékoztatást nyújt az Al 2 0 3: Si O a molekulaarányára. A vizsgálat eredménye alapján (1. 45. old. IV. táblázat IV—V. rovat), a montmorillonit név nem illik erre az anyagra. Ha behatóbb vizsgálatnál egyáltalában egyneműnek fog bizonyulni, akkor az Al 2 0 3 : Si 0 2 = 1 84 : l'OO : 2i2 molekula arány 3 1 alapján az anyagot „halloysit"-nak kellene neveznünk. 3 2 A tiszta halloysit-réteg felső részében lassanként vasokkeres sárgás-barna rétegbe megy át, amely úgy mint az alsó átmeneti réteg, tenyérnyi szélességű és még tartalmaz halloysit-anyagot, dolomitport azonban nem. Ha a két átmeneti réteget a tiszta gél-réteg vastagságához hozzá számítjuk, a 3 1 Ha 0 : a 103 fok C-on felül távozó víz; (izzítási veszteséggel meghatározva). 8 2 Újabban élénk vita indult meg afölött, hogy vájjon ezek a típusos gél-ásványok egyáltalában meghatározott arányok szerint alakult valóságos komplex alumoszilikátok-e, mint azt pl. THUGUTT (205,206), GANS (67, 68, 69), SCHNEIDERHÖHN (171, 189, 223) és mások állítják, vagy pedig csupán aluminiumoxidhidrát-kovasavhidrát-gélkeverékek-e, több-kevesebb adszorpciós vízzel, ami STREMME (188, 189, 191, 192, 194, 195, 197), WIEGNER (223, 224,225), AARNIO (1, 197) és mások kolloidkémiai vizsgálatai alapján igen valószínűvé vált. Mai ismereteinket ezen a téren STREMME (193, 196) foglalta össze kitűnő kritikai tanulmányokban. Az idetartozó ásványok a kaolin-tól, melynek 2 Si Oa. Ala Oa. 2 Ha O állandó összetétele van egyrészt abban különböznek, hogy összetételük meglehetősen változó, másrészt abban, hogy sósavban többé-kevésbbé könnyen oldhatók. A sósavban való oldhatóság foka azonban a gélek frissesége, kiszáradási állapota stb. szerint egy és ugyanazon anyagnál is az idők folyamán meglehetősen változhatik, épp így a gél külső megjelenése is. Mindnyájukra jellemző, hogy friss állapotban puhák, szappan-viaszkopál állományúak, a mikroszkóp alatt bízonyosfokú kriptokristályosságot árulnak el. Miután a fizikai bélyegek egyféle anyagnál is változók, de az összes idetartozó ásványoknál meglehetősen hasonlók, megkülönböztetésükre jóformán csak az Ala 03: Si Oa arányt használhatjuk. LE CHATELIER (107, 108) eljárása szerint: 1. allofán-csoportot (AI3O3: Si Oa =1:1), 2. halloysit-csoportot (Ala O3: Si Oa= 1 : 2) és 3. montmorillonitcsoportot (Ala O3: Si Oa = 1:4) szoktak megkülönböztetni. LE CHATELIER fizikokémiai vizsgálatai alapján az allofán-nak és rokonainak az : Si Oa. Ala O3. Ha O . Aq, a halloysitnak a:2 Si O2. AlaOä. 2 HaO. Aq és a montmorillonit-nak a: 4 Si Oa. Ala Oa. Ha O . Aq képletet tulajdonítja, ahol Aq a szerkezeti vízen felül jelenlévő adszorpciós vizet jelzi, amely
