Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
46 SCHERF EMIL (97, 218, 220, 225) érdekes leírásaira az izlandi szolfatáramezőkről a Reykjanes-fokon. KNEBEL— RECK könyvében szép akvarellek mutatják be ezen mezőknek színpompáját, mely főleg piros vasoxidoktól származik. Hasonló leírásokat közöl HOCHSTETTER (84) Új-Zélandról. Szerinte (133 old.) a diszlokációs hasadék mentén emelkedő Pairoa-hegyláncon a száraz időben nehezen látható vízgőznél jobban árulják el a vörös, minden vegetáció nélküli foltok már messziről azokat a helyeket, ahol forró vízgőzök és gázok tódulnak fel a mélyből. A Rotomahara terraszai mellett is a piros vasoxidok által színezett helyeken szálltak fel a forró vízgőzök (136 old.), épen így a Waikato folyónál is (130 old.), míg Orakeikorakonál iszapmedencében élénk vörös színűre festett iszap fortyog; (133 old.). Az amerikai Yellowstone-tó melletti kis iszapvulkánocskákat pedig TOULA (209, 16) szerint meg épen „painting pots"-nak, azaz „festékcsészék"-nek nevezték el rikító piros színük miatt; [1. még PEALE (140) leírásait is a Yellowstone-parkról 2 7]. STREMME (190, 21) annyira jellemzőnek tartja a vörös vasoxidos színfestést a posztvulkánikus hatások következtében keletkezett kaolinra, hogy ezen az alapon akarja ezt megkülönböztetni a tőzeg alatti savanyú kilúgzás eredményeképpen képződött kaolintól. Egyúttal ROTH (156, I. köt. 564—596 old.) adatai alapján ő is figyelmeztet arra, hogy a vízben szegény vörös vasoxidok a termák és savanyúvizek jellemző üledékei, melyek a magas hőfok, az oldott sók és a C0 2 együttes hatására képződhettek. Erre nézve azt a régen ismert adatot is idézhetem, hogy 1755-ben, a lissaboni földrengéssel egyidőben, a Teplitz melletti hévforrások néhány percig megszűntek folyni, majd a nagy erővel újólag előretörő víz egészen vérvörös színű volt a forráscsatornából kirántott vörös vasoxidgéltöl; más forrásoknál is fordultak elő ilyen esetek; [v. ö. LERSCH (115; 114, 12, 45, 227, 282], Összefoglalólag azt mondhatjuk, hogy a Budai-hegység kőzeteiben mutatkozó élénkszínü vasoxidos festések, amelyek a régi forrásjáratok körül és a kőporosodás tüneményével együtt találhatók, a legnagyobb valószínűséggel hidrotermális hatásokra jöttek létre. A vörös vasoxidgélek vagy a túlhevített víz hatására hidrolitosan megbontott vasvegyületekből keletkeztek, vagy pedig a vizek alkálikarbonáttartalma választott ki vashidroxidot, amely a magas hőfok, jelenlévő sók és esetleg C0 2 hatására víztelenedett el. Ennek a három dehidratizáló faktornak különböző intenzitása, továbbá az elbontott vasvegyület különböző minősége és koncentrációja szerint az oldatban a vörös vasoxidgél különböző diszperzióval és víztartalommal válhatott le. Ezzel a legnagyobb könnyűséggel megmagyarázhatjuk a természetben helyről-helyre változó színárnyalatokat, míg mállással ugyan nehéz volna megmagyarázni, miért oxidálódik egy kőzet vastartalma a természetben egymáshoz közel 2 7) A Pozzuoli melletti szolfatárában a Pietra spaccata nevű domb alján, a régente izzasztó kúrákra használt barlangoknál forró vízgőzexhalációk kitörési helyeiről 1924-ben magam is gyűjtöttem élénk piros színű vasoxidokat.
