Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
22 SCHERF EMIL nél egyaránt igen közel 1 : 1, a nagy kovasavtartalmú féleségekben is. Tehát már NENDTVICH elemzéseiből az a sajátságos tény következik, hogy mind az ép, mind az állítólag elmállott dolomit azonos összetételű, ami a „mállás" fogalmával ellenkezik. Mikor a kérdéssel foglalkozni kezdtem, azt hittem, hogy a kőpor keletkezése arra vezethető vissza, hogy a kemény, ép dolomitokban apró preformált dolomitkristálykák, könnyebben oldható, esetleg meszesebb karbonátból álló cementtel vannak összeragasztva, amelyet, ha nem is az atmoszferiliák, hanem hidrotermális hatások oldottak fel s így a nehezebben oldható dolomitkristálykák 4 visszamaradtak. NEMINAR (133) RENARD (152, 18) és mások is így magyarázták a sejtes dolomitos mészkövek üregeiben található dolomitpornak, az ú. n. d o 1 o m i t h a m ú-nak („c endres dolomitique s") képződését; oldószernek a szénsavas talajvizeket tartják. BECKENKAMP (9) a Würzburg mellett levő sejtes meszek képződését szintén szénsavas talajvizek átkristályosító munkájával magyarázza. Ezek a sejtes meszek egyébként sajátságaikban nem hasonlítanak a mi laza dolomit- és mészkőporainkhoz. NENDTVICH adatai, valamint budai természetes dolomitkőporokon s a mellettük lévő, még szilárdabb összefüggést mutató dolomitokon végzett összehasonlító elemzéseim alapjánarra a meggyőződésre jutottam, hogy a kő porosodás tüneménye nem áll egyébből, mint a dolomit összetételének lényegesebb változása nélkül végbement átkristályosodás-ból, amely azonban a hegységnek csak bizonyos pontjain következett be helyi behatások alatt. Arra nézve, hogy miféle tényezők hatására állt be az átkristályosodás, a kirándulásaimon gyűjtött megfigyeléseim adnak feleletet. Az atmoszferiliás mállás elméletével sehogysem tudjuk megmagyarázni azt a tényt, hogy kémiailag azonos kőzet térbelileg egymáshoz közel eső helyeken az egyik ponton elmállik, a másikon épségben megmarad. A kőporosodott dolomit előfordulási helyeinek figyelmesebb vizsgálata csakugyan annak a törvényszerűségnek a megállapítására vezetett, hogy a kőporosodásnak a légbeli málláshoz semmi köze sincs, hanem az a Budai-hegységben s annak távolabbi környékén is a hegység ismert sakktáblaszerü töredezettségét előidéző törésvonalakhoz van kötve olyanformán, hogy a törésvonalak mentén nem okvetlenül van kőpor is, de ahol a kőpor mutatkozik, ott okvetlenül törés is van." 1 A Budai-hegység természetes dolomit-köporai mikroszkóp alatt csupa apró éles metszetű romboéderecskékből állóknak bizonyulnak. SZEMIÁN JÓZSEF kollegám másirányú vizsgálatok alkalmával iszapolta az ilyen kőporokat s azt találta, hogy a kristálykák zömének nagysága a 001 miliméter körül mozog. 5 Az elemzési adatokat összefoglalólag annakidején egy második közleményben közlöm. t ! Már előbb említettem, SZABÓ J. is a „legmagasabb részére a hegységnek", vagyis a sasülőkre helyezi a tömött, ép dolomit előfordulását, a mélyebb részekre, vagyis a vetődések irányába az elporló féleségét.
