Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KŐZETELVÁLTOZÁSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 23 Ahol a törésvonalak mentén, vagy pedig azok összetalálkozásánál kőpor mutatkozott, mindig találtam olyan ásványokat, melyeknek hidrotermális eredete valószínű. Itt találtam a már ScHRÉTER-től említett (174) hidrokvarcitokat, baritot, kovás limonitokat, aragonit-ot, továbbá a SCHAFARZIK által elsőízben forrástermékként emYúetípiriteket részben markazitokat,továbbá olyan ásványokat, melyeknek hidrotermális eredetét a Budai-hegységben jelen munkámban állítom először, ú. m. a vörösszínű vízben szegény vasoxidkolloidokat, halloysit-szerű víztartalmú kolloid aluminiumoxid-kovasav-vegyületeket és az ezekkel rokon összetételű festékföldeket és tűzálló agyagokat, továbbá aluminium (vas-) foszfátot. (A SCHAFARZIK által (164, 17) említett „montmorillonit" szintén halloysit-nak bizonyult.) Ezen ásvány-paragenézis és az alább előadandó elméleti megfontolások alapján azt hiszem, fel szabad állítanom azt a tételt, hogy: a dolomitnak sajátságos kőporszerű kifejlődését a Budai- és a Pilisi-hegységben a törésvonalak bizonyos pontjain hajdan feltört, szénsavban dús s egyéb ásványképző gázokat is tartalmazó geizirszerü hévforrások nyomás alatt álló túlhevített vizének átkristályosító hatása okozta. Nézzük már most, vájjon a hajdani hévforrások mélyén uralkodó hőfokés nyomásviszonyok alatt ez az átkristályosodás egyáltalában bekövetkezhetett-e? Ehhez szükséges: 1. hogy a forrástölcsérekben uralkodó viszonyok alatt a dolomit-kettőssó a szénsavas vízben a kettőssónak megfelelő összetétellel, azaz Ca C 0 ; 1: Mg C 0 3 ^ 1 : 1 arányban oldódjék; 2. hogy az összetevők hidrokarbonátos oldatából újra mint kettős só kristályosodjon ki. * * * A dolomit kettős-sónak szénsavas vízben való oldhatóságáról aránylag kevés irodalmi adattal rendelkezünk. Az a kevés búvár is, aki evvel foglalkozott, meglehetősen ellentmondó adatokat közöl. COSSA (31,32, 33) szerint közönséges légnyomáson C O^-vel telített víz jobban oldja a dolomitot a magnezitnél, de nehezebben a mészpátnál. BISCHOF, (16, II. köt. 1176), SCHEERER (166), valamint DOELTER és HOERNES (54) nem tiszta karbonátokat, hanem dolomitos (magnéziás) mészköveket vizsgáltak; azt találták, hogy belőlük szénsavas vízzel több Ca C 0 3-ot lehet kioldani mint dolomitot. GOEBEL (74, 277—279) Oesel szigetének nyugati részéből, Rootsiküll-ről származó porított dolomitot desztillált vízben kevert el, amelyen át többször C0 3-t vezetett, úgyhogy az szénsavval mindig telítve volt. Többszöri keverés mellett három hétig diggerálta a dolomitot és arra az eredményre jutott, hogy a Ca C 0. ; és Mg C 0 : ) igen közel ugyanabban az arányban ment oldatba, amellyel magában a dolomitban jelenvolt (1:1). Később KUPFFER (105, 179—180) ugyanezt állapította meg az Oesel szigetétől északra, a Taggonois félszigeten emelkedő Kurrigo-Pank és a Moon szigetén lévő Igo-Pank dolomitjaira is.
